Apjuk megoldotta
Dátum: 2014. július 14. 14:40Műfaj: EgyébCimkék: helyi kezdeményezés |  |
A szoborállítás lehetősége elérte, Apjuk szűkebb pátriáját is. Ennek kapcsán a Kulturális Bizottság felhívása a téma a kocsmában. Épp a Kalapos viszi a szót:
- Emberek! Itt az alkalom, hogy maradandót alkossunk az utókor számára! Elnyertük a megye szoborállítási pályázatát, és szabad kezet kaptunk, hogy a két világháború közötti idő - falunkhoz kötődő - nagyjai közül kit örökíttetünk meg. A Bizottság, ugyan javaslatkérő felhívással fordult a polgárokhoz, de mi azt szeretnénk, ha …
- Na álljon meg a menet – szólt közbe Apjuk – nehogy má' megen olyat faragtassatok kőbe, amit a végén le köll bontatni. Az állomásnál a hatvan valahány éve rakott Dicsőség falat húsz éve téglánként hordták el kerítésépítéshez, mer' má' nem vót aktusos vagy mi, pedig azon még nevek se vótak, de hasznos vót mer odakötöztük a koszorúkampókhoz a biciklinket, oszt nem bírták ellopni.
- Az a legyőzőinket dicsőítette …
- Dicséte, nem dicséte, azóta meg nincs hova kötözni. Az biztos, hogy kőből csináltassátok, mer' a bronzos, mostan nem marad meg soká egy helyen, fődarabojják, oszt megéhetésileg viszik a méhesbe. Na szó mint száz, a falunk két világháború közti legnagyobbját, az 1941 Mezőgazdasági Kiállításon díjazott tenyészbikát, a Csákót kéne megfaragtatni, abba bizton nem vóna hiba. Apám meséte, nagy is vót meg híres is, messze fődrő zarándokótak hozzá a gazdák a teheneikke. Bizton nőne tőle most is az idegenforgalmazás, meg tán visszakapnánk a megszüntetett vonatunkat is, a látványossága miatt.
A Kalapos sietve hagyta el a kocsmát, lehet az ötletet akarja saját helyi törvényjavaslataként mihamarabb benyújtani az illetékeseknek.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
