vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Arctalanul...

Szerző: ZsevaDátum: 2012. október 13. 18:54 Műfaj: PrózaCimkék: kétely, ellenség, barát, hazugság

Jó téma! - gondoltam, amit felvetett az egyik kedves felhasználó. Első gondolatom mindjárt az volt, le is írom ezt egy hsz-ben, de már akkor tudtam, hogy ebből cikk lesz.

A történet a felhasználó elbeszélése alapján egy munkahelyi közösségről szólt, de inkább egy olyan emberről, aki ha csak tehette a környezetével elutasítóan, de inkább távolságtartóan viselkedett, provokatív beszólásai miatt körülötte ellenséges hangulat alakult ki, olyan légkört teremtve maga körül, és ezt a képességét szinte tökélyre fejlesztette, hogy szinte nem állt vele szóba senki. Egy embert kivéve, az egyik női munkatársát, akinek sikerült megismernie őt közelebbről és ily módon az okot is. Ő választ kapott a miértekre.

- Azt mondod, hogy a munkatársad "sündisznó" módon viselkedett kivétel nélkül mindenkivel, ezért nem voltak barátai?... – kérdeztem az írót.
- Nem engedett magához közel senkit?... - Neked is öt évedbe telt, amíg a kérdőjel után pontot tudtál tenni a mondat végére, mindezt szemtől szemben, egy vacsora közben és után? - Megtört a jég?"...
- Akkor képzelj el egy kevésbé ideális környezetet. Mondjuk a Nettet."...

- Ott nem csak, hogy "sündisznóként" ismertél meg valakit a múltban, attól sokkal rosszabb a helyzet. Inkább „kaméleonként”... Ráadásul egy rutinos, "majdhogynem" hivatásos szédítővel álltál (ültél) szemben. Nem panaszkodhatott, hiszen sikerült sokakat falhoz állítani. De ez neki nem volt elég. Köztük még engem is meg tudott téveszteni. Nem tudhattam kivel állok (ülök) szemben.

- Lehet, még az sem volt igaz, amit "mondott" magáról, mint későbbiekben ki is derült, hogy egy jóképű, ötvenes férfi, akit körbe rajzanak a nők. Akiket ő sorra behálózott... Ígérgetésekben, bókokban nem is volt hiány. Értette minden csínját-bínját. Lehet, hogy a stílusáért szerették? Nem tudhattam. Egyszer csak rádöbbentem, hogy ez a bárány bőrbe bujtatott farkas igazi hivatása mögé rejtőzve, még több elismerésre vágyik. Ezért van az, hogy bántja a körülötte lévőket.

- Ez a férfi, amikor találkozott velem, kevésbé voltam rutinos, aki felkeltettem valamiért a figyelmét, elhatározta, hogy magába bolondít, ami mondhatnám majdnem sikerült is neki. Észrevette viszont egy idő után, hogy valamiért velem ez nem úgy működik, ahogy másokkal. Ekkor stratégiát változtatott. Támadt.
(Nagyon nehéz dolga van egy hiszékeny nőnek, aki hinni szeretne a férfinak... Időközben megkedveltem ugyanis, ismeretlenül és naiv módon elhittem szinte mindent, amit mondott. Hiába volt a rengeteg figyelmeztetés, legyek vele óvatos, ne bízzak benne annyira, nem hallgattam a körülöttem lévőkre. Egyedül csak az érzéseimre.)

Ahogy múltak a napok, hónapok, az események felgyorsultak. Egyre többször értek atrocitások mások részéről, így kezdett tisztulni előttem a kép. Már nem voltam az a hiszékeny, naiv emberke többé, akit az orránál fogva tudott vezetni ez a számomra ismeretlen ember. Belementem ugyan még mindig a "játékaiba", de egyre többször éreztettem vele belső indulatomat, kételyeimet, az arctalanságát (többarcúságát) illetően, nem csak a külvilág, hanem felé is. Nem várt fordulatok végül megtörték az érzéseimet, melyek egészen addig befolyásoltak. Hirtelen magamra maradtam. Ezek után a társkeresőn megismertem egy másik férfit azzal a kifejezett szándékkal, hogy ezen változtassak.

- A játéknak még nem volt ezzel vége a férfi részéről! Igaz, még csak egy év telt el a megismerkedésünk óta... Még mindig nem a józan eszemre, hanem az érzéseimre hallgattam, de egyre kevesebb meggyőződéssel. És ezek az érzések azt sugallták: Ha képes volt ilyen hatást elérni ismeretlenül nálam, és annyira naiv voltam, hogy el is hittem minden egyes szavát, akkor hibáztatható e egyedül ez a férfi?

E felismerés után magam is stratégiát változtattam. A körülményeim ehhez segítettek hozzá. Egykori barátom személyében. Bár a bizonytalanság valahol legbelül jelen volt bennem mindvégig, de kezdtem egészen más szemmel megközelíteni a kérdést. Hagyva leülni a dolgokat, részben elfogadva a helyzetet. Vártam. Már azt sem tudtam mire, de vártam. Játéknak tekintve azt, ami már rég nem az volt.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Eddig 9 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

---

1. Zseva   (#26049)	2012. október 22. 13:32
De milyen érdekes? Ha azt mondom "oly módon", milyen természetes... miért van mégis az, hogy egy pillanatra megfeledkezünk erről? Hmm? :-)
Válasz Zseva hozzászólására (#25995).
2. Zseva   (#25995)	2012. október 16. 11:27
De azért köszönöm a észrevételed, még ha ily módon is tetted! Azóta már javítottam. Észrevetted? :-)
Válasz Nem Tom hozzászólására (#25990).
3. Zseva   (#25993)	2012. október 15. 22:01
... és még magyarázatot sem tudok arra adni, hogy miért követem el újra... pedig, akinek a cikke az ihletet adta, nem hibázott. Ily módon egyedül kell elvinnem a balhét... persze még számtalan más hibám is van, de arra majd máshol hívd fel a figyelmem, ha kérhetem. :-) Ennél már csak az lenne csúnyább, ha a hülyét "j"-vel írnám. Még a végén kikérnéd magadnak!
Válasz Nem Tom hozzászólására (#25990).
4. Zseva   (#25992)	2012. október 15. 21:46
Szavam sincs... Régóta vártad már, hogy megfogsz... Ugye? Most sikerült. Nagy hiba! Tudom. :-) Majd javítom egyszer. Most nincs hozzá kedvem.
Válasz Nem Tom hozzászólására (#25990).
5. Nem Tom   (#25990)	2012. október 15. 20:00
Hmmm. Nem rossz, főleg ez ragadott meg idézem: "íj módon". Ez klassz, gondolom, holnaptól már így (íj módon) írják.
6. Zseva   (#25987)	2012. október 15. 16:49
Kedves János! Soha ilyen gondom nem volt a munka világában. Az embereket szemtől szemben ismertem meg és aszerint alakítottam ki baráti, vagy bármiféle kapcsolatot... Aztán megismertem az internet adta áldott virtuális "világot", tele minden várt és nem várt meglepetésekkel. Új volt. Érdekes... és nick név mögé bújt, arctalan emberek behúztak a csőbe. De ez sajnos a jelenben zajlik, amikor már éppen nem lenne szükségem ilyen izgalmakra. :-) Köszönöm, hogy olvastad az irományom! Pussz, Éva
Válasz Bányai János hozzászólására (#25986).
7. Bányai János   (#25986)	2012. október 15. 13:41
Kedves Éva! Az internetnek még a híre sem jutott el hozzánk, környékünkön megjelent a „jól szituált ötvenes”úr. Az özvegyeket tüntette ki érdeklődésével, apró ajándékokkal, virággal, és hihető történetekkel kápráztatva őket. Soha nem fogadott el ajándékot, de ha ebéddel, vacsorával kínálták azt - az egekig dicsérve - elfogadta. Mintegy félév telt el idilli hangulatban, amikor vagyoni helyzetüket megismerve, az „amerikai csomag érkezett, de nem tudom kiváltani” mesével tízen-valahány hölgyet húzott le átlagosan húszezer forinttal, gondosan ügyelve, hogy azok ne tudjanak egymásról, majd nyomtalanul eltűnt. (Abban az időben, kétezer forint volt a havi fizetés)
8. Zseva   (#25985)	2012. október 15. 09:09
Kedves Macsek! Számítottam rád... Köszönöm a hozzászólásod! Sok mindenben rátapintottál a lényegre, az érzékenyemre. Aki ilyen beállítottságú, mint én, alapból bízik... nem naiv, csak hinni akar azzal mindent meg lehet tenni... Valamit egészen biztos, hogy rosszul értelmeztem a múltban, ezért olyan sok a miért... Pussz, Éva
Válasz Macska hozzászólására (#25984).
9. Macska   (#25984)	2012. október 14. 23:25
Kedves Éva! Lehet, hogy inkább Te voltál fogékony egy emberi lény sok arca közül a férfi-arcra? Hogy ezért tudott megérinteni minden egyéb ellenére? Hogy az összes arca közül ennek a megléte akkor fontosabb volt női lelked számára? Hajszálpontosan fogalmazol: „igazi hivatása mögé rejtőzve, még több elismerésre vágyik. Ezért van az, hogy bántja a körülötte lévőket” – ilyen embert ismerek, mindenki szenved a környezetében. Mind, akik ismerjük, értjük a miértjeit, de azt várnánk, hogy felnőtt ember lévén túllépjen önmaga megfeneklett bizonyítási kényszerén, és megkímélje játszmáitól az ártatlanokat. Az hiszem, másnak is világos, hogy az, aki ilyen viselkedést engedhet meg magának, már pozícióban van. Ezzel arra célzok, hogy felelős beosztásban, a beosztásért járó előnyöket elfogadva, ám felelőtlen magatartást gyakorolva. (Ismerősöm pl. épp túl van egy jó kis cég szétverésén.) Nos, részemről ezért nincs számukra mentség.