vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

A szív,vissza-visszajár

Műfaj: VersCimkék: szülőföld szeretete

A szív,vissza-visszajár

Zörren,roppan,akácfának száraz ága,
ősz köszönt a szürke ködös tájra,
nem kopog csendben halkan érkezik,
míg a szív mélázva a nyárra emlékezik.

Mindig itthon vagyok,itt érzem jól magam,
kis falum hozzád mindig visszaérkezem,
a járt útjaim,mára kitaposott ösvény,
haza visszatér a szív,íratlan törvény.

Messziről a tájat izgatottan kémlelem,
bizsergés jár cikázva izgatott lelkemen,
-mikor látom kis falumnak templom tornyát,
templomoknak oly ékes csodáját?-.

Míg a tájra a szürke köd telepszik,
a szívembe a nyár újra visszaköltőzik,
újra élem gyermekkorom oly sok képét,
felidézem barátaim cinkos tekintetét!

Újra látom barátaim kik elmentek rég,
kiket hívott a meny,szólított az ég,
ilyenkor érzem,a szív megfagy,csupa jég,
-miért nincs mindig nyár,az ősz ráér még!-.

Míg csak élek,vissza-visszajárok,
gondolok rátok ,ó Ti Jó Barátok,
részei lettetek szív egy szeletének,
emlékeim oly sok szép emlékképének!

Hiába zörren akácfának száraz ága,
ha szívemet a boldogság átjárja,
kondulj ércesen templomnak harangja,
-ha érkezem-itt él szívemnek egy darabja!

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

Szavazás

Még nem érkezett szavazat a cikkre.

Ha belépsz, tudsz szavazni.