Az álmok nem hazudnak
Dátum: 2013. január 22. 18:13Műfaj: PrózaCimkék: olykor tényleg nem |  |
Az élet a legnagyobb mókamester, és egyben a leghatalmasabb Hatalmasság! Van, aki előre megérzi, ha változást hoz a jövő, van, aki megálmodja. Jó vagy rossz ez? Ki tudja?
Régóta tervezték már ezt az utat, ebbe a téli üdülőparadicsomba. Karácsonykor hozott a Jézuska két márkás sílécet is, úgyhogy semmi akadálya nincs annak – végre eljutni oda, ahová már olyan régen vágytak. Főleg ő, hiszen már szüleivel is megfordult itt többször, még gyerekkorában. A férje is szerette a sízést, habár nem annyira, mint ő, de soha, semminek nem volt elrontója, amiben ő az örömét lelte! A síelési tudományát nem felejti el az ember, akár csak biciklizni se, ha egyszer megtanult! Mindössze egy kis gyakorlás, és úgy fog siklani a lejtőkön, mint aki erre született Az odaút olyan gyorsan elszaladt, mintha csak a szomszédhoz mentek volna át. Az esti ismerkedés is egy pillanat volt csupán. És eljött a reggel, az a reggel, amire már olyan nagyon vártak…
A hegyi üdülő előcsarnokában volt a gyülekező. Tizenhatan keltek korán, hogy a reggeli napfelkelte már a csillogó hómezőkön találhassa őket. Kávé, tea, egy kis harapnivaló, aztán fel a kis buszra, ami a szállótól alig öt kilométernyire fekvő pályához viszi majd őket. Szikrázott a hó, ahogy a reggeli fény első csintalan sugarai felértek ide a gerincre, és lebukva rajta megvilágították a felvonó alján levő kicsiny sík terepet. Bezsúfolódtak a felvonókabinba, az pedig suhogva megindult velük fel, fel oda a magasba…! „De jó is lesz Istenkém újra száguldani a léceken! Uralni a sebességet, bedőlni egy-egy élesebb kanyarba… ahogy áthelyezem majd a súlyom egyik lábamról a másikra, ahogy irányt váltok hirtelen, ahogy porzik majd utánam a friss felső hóréteg, ahogy ott hagyom a nyomom a hegyen, mint a híres emberek abban a bizonyos betonkockákban…!”
A felvonó nagy zökkenéssel, minden átmenet nélkül hirtelen megállt. Csak néztek egymásra ijedten. De mielőtt bármire is magyarázatot kerestek volna, a felvonó kabinok megindultak – visszafelé. Nem volt üzemzavarra utaló jel. Olyan volt, mint mikor valaki átkapcsolja a nagy kart, megfordul az áram az egészben és… Baj nélkül leértek az indulási helyre. Ott derült, ki, hogy a hegyen, ahová igyekeztek, bizony meglazult a hótömeg és félő, hogy lavina lesz belőle! Igyekeztek vissza a kőházba, hogyha tényleg így van, akkor menedék oltalmában legyenek.
Távoli morgásra lettek figyelmesek a szobájuk ablakánál állva, aminek csak hangja volt még csupán, de tudták, hogy jön, hogy úton van feléjük az a hóförgeteg, ami olyan, mint mikor otthon a házuk tetejéről az olvadás megindítja a vastagon ráesett havat, csak ez bizony… gyilkossá is válhat! Talán öt perc telhetett el, amikor a két ölelkező hegycsúcs között meglátták a csalhatatlan jelet: porzott a hegyek oldala, mintha valaki szőnyeget porolna, és annak tisztátalansága jelenne meg nagy adagban ott, a hegyek ölénél.
„Istenem, hát igaz! Tényleg jön a görgetek… évek óta erre a napra vártak és!”
De a biztonság volt most az elsődleges.
Ahogy egyre közelebb rohant feléjük a hó iszonyatos vonata, látták, ahogy mindent letarol, és amivel nem bír, azt befedi, eltakarja, magába zárja. Beleremegett a gondolatba: Hogyha őket is…?
Amikor a lavina elérte a hegyi üdülőt, a hó kalapácsként vágódott falainak. Ijedten bújtak össze, és csak akkor mertek előjönni, mikor a morajlás elcsitult. Az ablakhoz lépve látták, hogy a hó az ő ablakuk aljáig ér. Ott állt meg a rohanás végén.
Patakokban folyt róla a víz. Arra ébredt kábult álmából, hogy a férje csöndes szavakkal nyugtatgatja. Miután megnyugodott és rájött, hogy álmodta csupán... elmondta mit élt át, mit látott, a szavai nyomán megnyugvó férjnek.
- Semmi baj drágám, hiszen csak álmodtad.
- Nem, nem megyünk oda! Tudod, hogy megérzem a bajt előre!
- De hát..
- Édesem, higgy nekem! Máshová megyünk, jó?
Másnap, egy másik ország hasonlóan nevezetes síparadicsomába vették meg a szobafoglalásokat. Még olcsóbb is volt, mint amaz lett volna, így első osztályon utaztak... retúr. Az idő tiszta volt, amikor megérkeztek, szinte harapni lehetett a hegyi levegőt. A felvonó hibátlanul működött. A két nagy gerinc közötti mély szakadék fölött jártak éppen, amikor…
A szülők telefonon értesültek róla, hogy felvonóvezeték szakadás miatt, valószínűleg az ő gyerekeik is abban a kabinban utaztak, amely egyszerűen eltűnt a szakadék mélyén. A kutatást egyelőre lehetetlenné teszi a közben megerősödött szél, mely lavinaveszélyes helyzetet okozhat a környéken.
Másnap újabb telefon, melyben a mentőcsapat vezetőjének közlése értelmében, a mentést újfent elhalasztották, mivel az adott körzetben a szél további megerősödése mellett, intenzív hóesés kezdődött…
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Herbák István András (#26442) | 2013. január 23. 17:58 |
Ez csak az én fikcióm! De az élet ettől sokkal nagyobb dolgokat tud produkálni...sajnos! Bár, ez olykor pozitív értelemben véve, nem is rossz! :-) | |
Válasz Macska hozzászólására (#26441). |
|
2. Macska (#26441) | 2013. január 23. 15:35 |
Ez megtörtént? Ha igen, hátborzongató, a gondolat, hogy nem kerülhették el. | |
| |
