Az én imám

Szerző: Ki-kiDátum: 2012. március 31. 07:16

Műfaj: VersCimkék: este

Az én imám

Hello! Én vagyok! Szóltam már sokszor,
Te az égben én itt vagyok. Hívlak minden este,
várakozok.
Hívlak reggel és szólok nappal, ahogy fáradok.
Kérlek ne sírjak már azon amit látok,
kérlek segíts megoldanom amit tudok!
-A hírekben miért a sok megfagyott ember, miért nyílik meg
engedéllyel még nem rendelkező menhely? …mikor a közembert
büntetik ha vét,mikor a ’nincsből’ ad piros lámpánál tenyérbe pénzt a nép?
Miért sárból? -Az megfagyhat! Uram! -Kőből kell legyek, hogy megtaláljam utam.
Kérlek vezess holnap is ahol ma jártam,
kérlek védj meg ott, ahol ma gyenge voltam!
Olvasni is megtanítottál a sorok között,
látom így, hol az érdek a trónok között! Kérlek csukd be a szemem!
Áldj meg éjjel, jöjjön el a Te országod a fénnyel!
Vétettem Uram, és vétek minden nap, mert bírálok és kevélykedek,
ha szól a szívem, tévelygek. Bár tudom mi az út,
tudom mi szavad, csak nehéz a kiút hogy az akaratod meglegyen,
hogy reggel is fogd a kezem!
…Én Istenem jó Istenem lecsukódik már a szemem.
Az út elején reggel fáradtan állok, és fagyoskodva várni a buszra sok embert látok.
És sírunk ha begördül, mert oly hideg van, hogy megfagy a szem, a szív.
De mosolyogva érkezem mert erőt adsz, türelmet az értetlenhez, megértést a sebekhez.
Sebekhez, amit egymáson ejtünk, sebekhez mit magunkon viselünk.
Én Istenem köszönöm hogy létezem, köszönöm hogy minden reggel felnyitod a szemem!
Ámen.