Bezzeg a Teri!
Dátum: 2011. október 30. 21:43Műfaj: PrózaCimkék: menyecske, tészta, caterine |  |
Egy pályázatra íródott, Tészta volt a fő témája, avagy hogyan tanultam meg a tésztagyúrást és az akkori körülmények falun, ahová menyecskének mentem...
Soha nem jártam falun, csak átutazóban, mikor túráztunk. Amikor apa megtudta, gyermekfejjel férjhez készülök, óva intett:
- Te nem ismered a parasztokat!
Nem fogtam fel, mire vállalkoztam városi lány létemre. Menyecskének mentem Bodrogközbe, ahol az asszonyok már férjhez menésük után fekete kendőben jártak, a harminc évesek öregnek látszottak. Nekem is mondta anjukom:
- Fiam, már megesküdtetek, kösd be a fejedet kendővel, mert megszólnak az emberek!
- Ki ne tanáljon már ilyet! – válaszolt a férjem anyjának. – Nem megyünk a református templomba!
A nagymama híres uradalmi szakácsnő volt azelőtt, addig ő vezette a háztartást, naponta többfélét sütött-főzött. Mikor odaköltöztem, ágynak esett, de a nyáriban ülve adta az utasításait, dirigált. Egyszer azt mondta nekem:
- Lányom, menj el a törekesbe, hozzál csatkát a tűzre!
- Nem csutkát, nagymama? – kérdeztem.
- Még azt sem tudod, mi az a csatka?
Hosszas udvari felderítés, kérdezősködés után kiderült, kukoricacsutka volt az a csatka, mint ahogyan gondoltam.
Anjukomat városi ülnöknek nevezték ki, a bíróságra járt a városba, hogy a tíz év nyugdíja meglegyen, így rám maradt a főzés feladata.
Naponta szemlesütve szégyenkeznem kellett, mert a nagymama hangosan kiabálta mindenki előtt:
- A Kiszsiga felesége nem tud főzni, sütni, városi létére nem ért az semmihez!
Ha vékonyan tisztítottam a burgonyát, azt kiabálta:
- Nektek ott városon spórolni kell, itt kell a disznónak a krumplihaj!
Apósom azt mondogatta:
- Ha a parasztok nem szarnának, a városiak nem ennének!
Naponta mostam az udvaron géppel – télen is -, s később csúfoltak is a munkatársaim:
- A mosónők korán halnak!
Hajnalban keltem, s mikor szólni akartam férjemnek, azt kiabálta a nagymama:
- Menyecskének gyüttél ide, neki nincs miért felkelni, azzal, hogy megesküdtetek, nem változott semmi!
Amikor tészta kellett, szóltak Terinek, két házzal arrébb lakó talpraesett menyecskének, hogy jöjjön át meggyúrni a levesbe és haluskának valót.
Terinek fürgén járt a nyelve, nemcsak a keze. Arrafelé a menyecske nemcsak cselédet jelentett a ház körül, hanem lefetyelő fehérszemélyt is.
Én némán álltam a rosszalló tekinteteket, Teri hatalmas önbizalmával szembe néztem, ahogyan fölényesen mutogatta, hogyan kell gyúrni.
- Bezzeg a Teri, süt-főz, takarít, ellátja az egész házat! Jól járt ám vele az ura, de nemcsak ű, hanem az egész család! – dicsérte a nagymama.
Albérletbe költöztünk a városba, mert apósomnak gondja volt még azzal is, hogy olvasok, égetem a villanyt. Ők a könyveket a budiba hordták, azt használták papírként. Minden nap ki kellett sepernem a szobákat, mert a földre cigarettáztak, hiába tettem ki mindenhová a Hollóházáról hozott porcelán hamutálakat, s mikor ezt férjem szóvá tette, azt kiabálta apósom:
- Ha a házam közepébe szarok is, akkor is az én házam, azt csinálok, amit akarok!
Orrukat a nyáriban a földre fújták, zsebkendőt sem használtak. Hányingerrel küszködve takarítottam naponta a mocskot.
Egyszer csak anjukom eljött meglátogatni, s megkért engem, menjek ki két hétre hozzájuk ellátni a ház körüli teendőket, mert a másik menye, akinek nagy házat építettek, nem vállalta. Kéthetes balatoni beutalót kaptak, életükben először mozdultak ki a megyéből.
Kiutaztam a két gyerekkel. A nagyapával megvetettem naponta a kenyeret, másra boltból nem kellett költeni. A tyúk fejét nagyapa baltával levágta, s mikor már nem mozgott, forró vízbe tettem, letollaztam, szétszedtem.
Majd nekiálltam a tészták gyúrásának. Kiöntöttem a lisztet, sót, tojásokat ütöttem hozzá, majd vízzel összegyúrva sikeresen kinyújtottam a tésztákat, egymás után több deszkára valót. Mikor félig megszikkadt, összevagdaltam a kiskockákat, majd a nagykockákat haluskának, megliszteztem, tálakba helyeztem őket.
Csodájára járt a család főzési tudományomnak, mindenki meg akarta kóstolni ételeimet. Nekem jólesett az elismerés, de jól tudtam, nem az számít, mit mondanak mások, hanem az, mit érzek én, amikor saját főztömet kóstolom, s juttatok belőle annak, akinek csak lehet.
Így tanultam meg a tészta gyúrást, mely olcsóbb és finomabb, mint a bolti késztészta, valóban élvezet enni a magunk által gyúrt tésztából készített húslevest és galuskákat.
Beégtek a szívembe a Bezzeg a Teri! kezdetű mondatok élesen, ma már nem engedném, hogy az írástudatlan emberek megalázzanak azért, mert gyermekfejjel nem tudtam főzni, s nem mennék falusihoz férjhez a középkorba, melyben a hetvenes években még éltek. Mára kitágult a világuk, forradalmi változáson esett át nemcsak falu, puszta, tanya népe, mára híresek, nevesek lettek szülöttjei. Terit is elérte a kiemelés, először pártiskolába küldték, s ott férfiakkal ismerkedett. Lett is híre a faluban, hogy Bezzeg a Teri! megcsalta az urát. Feltámadtak a falun élők, megváltoztak az erkölcsök.
Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. epipapi (#24790) | 2011. november 04. 09:18 |
Gyúrni élvezet! | |
| |
2. epipapi (#24789) | 2011. november 04. 09:17 |
Szakíts rá! :) | |
| |
3. H.Kohut Katalin (#24772) | 2011. november 03. 10:49 |
Azóta nem gyúrtam, nem is volt rá időm. | |
| |
4. epipapi (#24770) | 2011. november 03. 09:55 |
Gyúrd, ki tudja, meddig gyúrhatod... :) | |
| |
5. H.Kohut Katalin (#24760) | 2011. november 02. 15:17 |
Köszönöm János, örülök, hogy tetszett! | |
| |
6. Bányai János (#24759) | 2011. november 02. 10:11 |
Úgy látszik, az ország összes településén lakik Bezzeg család. Nálunk a Bezzeg Jóska volt a példakép, amig nem vette el a lányunkat. Utána a Bezzeg Pistát emlegettük mint elmaradt lehetőséget. Jó írás, gratulálok! | |
| |
