Bilaterális zöld

Szerző: Bangó JánosDátum: 2015. július 19. 14:24

Műfaj: PrózaCimkék: villámok

A gyertya fénye hunyorgott, és ezer árnyat játszott a szoba falára. Egymás felé fordultunk, és végig szántotta őket a vágy. - Megfogtál, és megtaláltál. - Még él Benned, amit adok, érzed? - Ellopták a szenvedélyed?

Bilaterális zöld
J.N.G.&B.

- Fantáziám ahhoz van, hogy szívecskéket rajzoljak rád az ujjammal, ahogy haladok a testeden.
- Már is elkezdted!
- Még él Benned?
- Amit mondok, érzed?
- Ellopták a betűket?
- Jaj dehogy! Csak hát Neked csacsogok.
- Kérlek, ne hagyd abba!
- Ezt én nem hagyom annyiban!
A gyertya fénye hunyorgott, és ezer árnyat játszott a szoba falára. Egymás felé fordultunk, és végig szántott bennünket a vágy.
- Megfogtál, és megtaláltál.
- Még él Benned, amit adok, érzed?
- Ellopták a szenvedélyed?
- Jaj dehogy! Neked vagyok!
- Kérlek, ne hagyd abba!
- Ezt én nem hagyom annyiba!
Ádám Évára nézett, és az almába harapott. Édes volt az íze, testében végig futott a harmónia, Fent az égben líra hangja égi zeneként terült, és most nem gondoltak semmi másra, csak a szerelem vágyára.
- Na nem hiába, Te ügyes vagy!
Hagynád, hogy a fához kötözzem a kezed ezzel a liánnal? Leszedném rólad a fügeleveleket.
Éva arcán átfutott egy szürke árny.
- Nocsak? Nem bízol bennem?
A teremtő bele kapaszkodott egy felhőbe, és tekintetét a paradicsomra vetette.
- Megszegték a szabályaimat, és ízlelik a szerelmet. Mit teremtettem?
Júlia vonata sikítva fékezett, és megállt a kijelölt helyen. Az állomás téglaépülete okádta vissza a nyári nap rekkenő hőségét. Távolról villám szakította ketté az eget. Sötét felhők gyűltek keleten.
Júlia a várakozás nehéz perceit maga mögött hagyva sietett.