Bizonyítatlanhatatlan...
Dátum: 2012. május 01. 23:11Műfaj: VersCimkék: így kell |  |
Nem látlak, nem hallom hangod,
kereslek, elhalkult szavadon.
Kérdezlek büszkén, tétován pártolsz,
hiányzol, és nincs válaszod.
Kísérő próbára tett dobbanás,
elhalványuló éjben hagyott parázs,
settenkedő ólom habjába bújt el,
kék tűz alkonyában kertel.
Hányszor jártál az úton, ahol nem én kényeztetlek?
Hányszor hallották idegenek nyögésedet?
Hányszor ért át kétes takaró szaga?
Hányszor mondtál olyat, aminek nem volt alapja?
Szeretlek én annyira mint más,
hittem Neked, mint egy elvitt prímás,
oly gyakran jutsz eszembe, mint minden elem,
Szíved sötét, reszkető terem.
Kegyetlen vagy álnok, gyarló és gyatra,
felültetlek egy csepp harmatra,
örök szelet török alád bizalomnak,
és elengedlek messze, kényes tilalomnak.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
