Black Ice: Boldog vagy ok
Dátum: 2013. február 26. 01:03Műfaj: VersCimkék: élet, boldogság, szeretet, szerelem, love |  |
Levetkőzte erdőm eredendően a múlt levelét,
rügykifakadásban e fa, rég felszívta a kínlevét.
Borongásszürkeségű sokk fátyolfájdalom távol,
merengő nem depresszív szívcsakra sem láncol.
Félretekintéstelénél ébredő félénk feltekintése,
szivárványkeringőre fényéveléltető felkérő, te.
Gyökerestül kitépve lépdelve létem a földanyán,
hideg fagyok, boldog vagyok, csak aludtam talán.
Horizonton feltűnő megesmérteté ismét magát,
nyoszolyájából kilökött, világerkölcsi arája rád.
Fénysugárszárnyaival ölel-e angyalromi gyalog,
szerelemhőségben csókolj s villámot szórhattok.
Cikázik bennem oly belsőségesen reményletétem,
gerjed ragyogáslángja vég nélküli, nappal-éjjelem.
Jobbítson forró gyógyító tűzszekérén elperzselve,
máglyán is fagyok, boldog vagyok, szívből szeretve.
Szellősuttogásnyi sóhajszelleme verdesi szárnyait,
de csitt, végbeszáll önmaga, újjászületve repül a hit.
Néha arcon suhint életszele ébredj ilyen nem létezik,
rámosolygok kis fuvallattok egyike, majd ismerhetik.
Széllel szemben állok továbbra is vihart arat karmám,
szembe széllel szembeszállok, lélekpor kavar akarván.
Szállóige helyet földre szállt megérint, lágyan megint,
intellektuális tornádó magasba emel, jövőnk meg int.
Fentről kicsiny a múlt jelenem oly gyorsan reppenő,
Kozmoszomba fagyok, boldog vagyok, én álomébredő.
