Black Ice: A mag a természetében, maga-természetében.

Szerző: Black IceDátum: 2013. április 29. 18:33

Műfaj: VersCimkék: természet, vers, erdő, black, ice

A mag a természetében lent föld-mélyében,
létkezdésrendbe fejlődik életerőerdejében.
Életvarázslat ez, univerzumok fénycsodája,
eltelt idő a múlt, most a holnapnak a lángja.
Rácsodálkozásában, legyökerezve áll a fa,
földgyökériróniján, fantáziálva szállna ma.
Mit súgna neki a szél s vajon levélt hozott?
Lombkoronáját igazgatva így gondolkozott.
Íme napfénycsillantószárnyon felrepült reá,
feketerigó, ki csendes cinizmussal tekint alá.
Lent védelmező árnyékban őzgidácska pihen,
alantas rókanyom avarban, a ravaszdi ő igen.
Felüvölt zajorgiaáriára földanya, hangcsapás,
remegésre felrázza önmagát, a fát, minden ág.
Elszállt rigó, riadtan szaladt a semmibe az őz,
megérkezett az ember s hiszi mindent legyőz.
Kivágta a fát, tűzet rak, mellette ő is megpihen,
jóllakott őztől, békét érez maga-természetében.