Black Ice: Erdőmben
Dátum: 2012. szeptember 10. 22:40Műfaj: VersCimkék: erdő |  |
Eredendő erdőmben szógallyamon most te megpihensz,
madártávlati titokvirtus, fűszálra száradó halál-kegyenc.
Holt-varázslatossága éber álomillúzió, és híd kíningerek,
nyaldosnának itt mezítelen-csigák ám pengeéleket, jeget.
Atyaúristenem mindenségileg is fiad vére nekem bor, pia,
neked ez túlsötételltséges burkolatfény-terápia, hiba ima.
Lombkoronájukat megrázó fősikoly, fáknak fájó őszi szél,
alázuhanva vértől vörös fehér galambtól, így nincs levél.
Reccsenő gallyak nyögnek ej, felöklelik, békegerinctörik,
hit üzengetett vele, haláltusában nem győzedelmeskedik.
Rémregénytelenül reménytelen éjjelen nem látsz, vagyok,
jelen múltidőben egy helyen, kegyhelyen erdőben a sokk.
