"Blookment" - avagy gondolattöredékek a digitális lét viszontagságairól
Dátum: 2015. november 22. 17:24Műfaj: EgyébCimkék: blog, könyv, komment, digitális, e-book |  |
Gyors, követhetetlen, összefüggéstelen képel zúdulnak ránk, értelmezésükben magunkra hagynak. Mivé válhatunk az őrület helyett? Megérted, amit alább írok?
Életünk legszebb pillanatai sajnos tovaillannak, viszont kíméletlenül beleégnek az örökkévalóságba.
A szerep sűrű (,) súllyal nehezedik. Elnyújtott, hasztalan, elbeszéletlen megszokássablonok szürkületbe sodorják a nappalt, mert a létkerék egy percig sem kérdez; látszatra mérhető sorokba fodrozódik.
A mintázatok befagyottnak tűnnek. Szétzúzni az útból azokat... végül is, akaráshoz akarás kell.
...Megvéd nagyobb borzalmaktól. Legyen az a valaha átélt legszörnyűbb tapasztalás, adott helyzetben épp az a legjobb ami megtörténhet veled. Forduljon ki magából a világ, tengelyéből a földgolyó zsigereit lógatva, akkor sem vesztél el.
Egyszer minden jóra fordul, mondják a homályosan látók. Az idő pedig kegyetlenül szürkületbe sodorja az életet - a gúzsba kötő szerelemmentes tépelődések szintén odavesznek.
De kerüljön látóhatáron belülre a halál kapuja, legtöbbünk összefossa magát és taknyát folyatva engedményekért kuncsárog, egy kevéske toldalékért... Közel a kapuhoz.
Pépesítési eljárással vákuum jön létre a fejekben, hipnotizáltan bambuló söráztatta fotelekben kong a szenvedés. Ez szivacs.
Akárhova kapcs', sulykolják az agyakba a tutit, a lényeg, hogy üssed felebarátodat, hisz az nekünk oly jó üzlet. Az erőszak, az igazi fasizmus a képpontok között rejtőzve.
Elkeserítő prognózis, de nyugalom, a pusztító hurrikánokkal csak ijesztgetnek, egyszer sem következett még be a másnapra beígért elkerülhetetlen apokalipszis.
Kompromisszummentes szórakozásodnak megvan az ára, de megéri hátat fordítani és bátran fejest ugrani személyes mókádba.
Tudod, egészségesebb magadnak elkészíteni finomságaidat, mint gondolkozás nélkül becuppantani amit eléd raknak.
A kollektív üzemszünethez meg csak gratulálni tudok.
Összefüggésből kiemelve bármi bárhogyan tálalható ezért van az, hogy nem akarod a gyanúsan szagló csokibonbont, mégis megeszed. Ahogyan régen a keserű orvosságot erőltették le a torkodon.
„És aztán mi van?”
De azért ne érezd magad elveszettnek a rádzúduló szennyáradat közepette. Egyszerűen kapcsold ki és kapcsolj ki.
Ne dőlj be, ha semmiségeket sugároznak égetően fontosnak. "Ilyen ez a popszakma", na meg a politika, inkább használjad a szádat élvezetesebb dolgokra politizálás helyett.
Szájtépés, ide vagy oda, tömegek tapadnak a képernyőre.
"...mert az emberek ugyan Jézushoz imádkoznak, de olvasni az Ördögről szeretnek."
Fincsi az erőszak, mi? Főleg ha vidámnak látod.
Így esett meg, hogy tévéje sokkal szerencsétlenebbül járt újból egybetákolt, sínbe rakott telefonjánál.
Azért a világhálón is csak ésszel!
(...mert közösen csináljuk a show-t. És az átbaszáshoz egy másik fél is szükségeltetik: a "szenvedő" alany - a hazugság páros tánc. Napjainkban sztenderd.)
Az az igazság, hogy az igazságból cseppek csak a legritkább esetekben szivárognak le az átlag végfelhasználóhoz, ha egyáltalán, ennélfogva csak bénán okoskodhatunk.
A most mögött nagy kupacokban sorakoznak az emlékek, hordalékokba torlódnak és összecsomósodva gátolják a jelen folyását.
...
nem szabadulunk a kényszereinktől...belénk gyógyult a technológia, vagy fordítva
...
közelíts rá a részletekre és tartsd fejben az egészet
Mondanom kéne bármi ütőset így a végén? Mi bölcsességre vártok?
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
