vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Csak betűk......

Műfaj: VersCimkék: kérdések, gondolatok

Csak betűk. Semmit mondó jelek.
Ám ha helyére kerül, minden ékezet
és kijelölöd a csoportokat,
akkor megszületnek a szavak.

Aztán jön a második varázslat.
Az összehordott szavak szöveggé válnak,
mesélni kezdenek egy történetet,
mosolyt fakasztva, vagy könnyeket.

Amikor írsz, azt kell elmondanod,
milyen álmok, milyen gondolatok
születnek benned...
Ha tudod - tedd meg..!
Ám ha megtetted,
ne reméld hogy könnyebb
lesz a lelked...
……...A gondolatnak súlya van!
.................................................................
Néha boldogan letenném ezt a "terhet."
Nem hallgatnám ahogy a madarak énekelnek,
ahogy a hullám csobban a kövön...
Nekem elég volt...Köszönöm!
Nem akarom hallani a csendet...!
Félek amikor árnyékok köszönnek
akik nincsenek sehol...!
De ha néhány szúnyog egy lámpát ostromol konok daccal az üvegen át...
Vagy megjelenik a vakond, aki naponta meglátogatja egy rokonát
és párosával emelnek a kertben halmokat,
...akkor nem tudom hogy boldogabb
lennék - e vakon.
Lehet a tengernyi fájdalom kínozza széppé a lelket?
Lehet hogy ősszel, mikor a fecskék útra kelnek
ezernyi manó festi a lombokat?


Épp tegnap este, mikor a tollamat
kerestem a szekrény lábainál,
a pormacskák közt csalinkázó hangyapár
komikus küzdelmét látva
csodálkoztam rá megint a világra.
Ők ott elszántan gázolnak a porba,
én meg az imént még a holdra
bámultam, most meg őket nézem.
Az előbb elkeserített kicsinységem,
most meg milyen nagy vagyok.
No lám!   Megint a gondolatok!
Én vajon milyen nyomot hagyok?
Ha holnap valaki erre jár...
Vagy esetleg egy perccel az utolsó lélegzet után,
amikor még nem hamvadt el
az asztalon felejtett gyertyaszál.
Amikor még nem mosta el a zaj a csendet,
s a földön még ott hevernek
az összetört üveg szilánkjai,
látszani fog-e valami?
Észrevenni az árnyékot a falon?
Hisz nem alkotás, csak néhány hangulatom
összegződik egy dermedt sikolyba,
ami a csillagok fényét kioltva
vet hullámokat a semmi tengerén….
 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. idegen   (#30201)

2015. február 14. 21:12

Köszönöm./ A mosolyt meg külön./ S ha majd elköszön/ végleg a vándor,/ mert elköltözik,s a másvilágról/ olykor visszanéz,/ akkor tudni fogja : Nem hiába élt.../

Válasz Zseva hozzászólására (#30196).

 


2. Zseva   (#30196)

2015. február 14. 09:12

Jártamban, keltemben megleltem szavaidat, a gondolatod, nem mondhatnék többet, szebbet, okosabbat, melynek súlya van... erre csak ötöst adhatok és mondataiddal azonosulok.:-)

 


3. idegen   (#30121)

2015. január 29. 12:34

Jártam lent, és repültem fent is,/ s tudom milyen a zuhanás./ Ám aki nem mer kockáztatni,/ az nem tudja milyen a szárnyalás...//

Válasz Ködmadár hozzászólására (#30118).

 


4. idegen   (#30120)

2015. január 29. 12:29

Van hogy hullámok fodrozzák a felszínt,/ csacsog, fecseg a víztükör,/ de a mélyben hallgat a csend,/ s a gyémánt némán tündököl.// A hang,s a csend csak együtt teljes./ Sötétség kell,hogy lásd a fényt...../

Válasz L.I.Zet hozzászólására (#30119).

 


5. L.I.Zet   (#30119)

2015. január 28. 23:25

Ezek nem csak betűk, ez alkotás. Szépen hullámzó szózene.

 



6. Ködmadár   (#30118)

2015. január 28. 18:46

Aki nem ismeri a melyseget, nem tudja ertekelni a magassagot. :-)

 


Szavazás

Beérkezett szavazatok száma erre a cikkre: 3 db

A szavazatok átlaga: 5

Ha belépsz, tudsz szavazni.