vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Csendélet,...-csend éled.

Szerző: Neubauer JózsefDátum: 2015. február 17. 10:57 Műfaj: VersCimkék: megfáradt magány

Csendélet,..-csend éled-.

Pók sem szövi tovább hálóját,
dermedt,figyeli a csend hangját,
a por a sarokba tapadva lapul,
lemenő nap visszanéz rá,vigaszul.

Ember könyököl egy asztalnál,
mint ki önarcképét festi,
mélán tekint,..a semmit nézi,
a vágy és a feledés határánál.

Nincs idő,nincs tér,csak a pillanat,
félúton megfagyott,kettétört mozdulat,
a görcs is magát rángatná,de elaludt,
feladta,..mint ki mindenbe beleunt.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.