Csipkerózsika

Szerző: IzaDátum: 2016. augusztus 02. 15:23

Műfaj: VersCimkék: szerelem, mese, álomvilág

Csipkerózsika

Kis ablakában rozmaring,
szobája falán kakukkos óra,
olajmécses világít az éjben,
ott valahol a faluvégen.
A szobában hat gyermek,
békésen szendereg,
már nem kell tovább virrasszon,
fáradt már az asszony.
Mielőtt fejét álomra hajtja
nyílik a titkos rejtek,
fiókból kis kosarát előveszi,
ott alszik a fehér fonálba
sok színes álma...
Nem fáj már a sok robot,
most él Csipkerózsika
virul, ragyog arca!
......gurul a gombolyag,
jön a vitéz álomlovag....
***
Felcsendül halkan szerenádja;
nő a csipke, villog tűje,
nyakában hajában drága kő,
talpig tüllben, hófehérben
várja, hogy jöjjön érte:
hatalmas a Hold, bekukkant,
már oly messze járnak,
övék a világ, milliónyi szépsége.
Ó ott a fény, szín, nincs árny,
nincs semmi kín, az ég ragyogva nézi Angyalkáit!
Elveszített éden ez?
A lékek már nem révedez,
szívéből forrás fakad,
lelkében rózsát az égi jóság!
Álmok mezején andalognak
s mit megtagadnak a nappalok,
adják örömüket az éjek!
***
...Falon megszólal a kakukk,
csukódnak az aranykapuk,
álomra int ketyegve-ingva
az órainga.
Egy két óra gyorsan száll,
következik az új munkanap,
józanítóan jön, könnyű talppal
a sápadt hajnal.
Robot-ruháját felölti,
színes álomfonalakat elteszi,
a hétköznapi koporsóba
a Csipkerózsa.....
***Vége***