Csodára várva
Dátum: 2013. február 21. 10:52Műfaj: VersCimkék: tavasz, szerelem, vers |  |
A csodára néha várni kell,
És van, hogy el se jön soha,
De talán meghozza a tavasz,
A napsütés, amely rügyet fakaszt,
A lágy szellő, ha arcom simogatja
Zöldellő fű a park fái alatt,
A rikító sárga krókuszok,
Tudom, tudják, hogy velük virulok.
Bujkál még a csupasz ágak között,
De érzem már, hogy szívembe költözött!
Még nem súgta meg, mikor jön haza,
De bizonyos, hogy itt az otthona!
(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
