David Biwie

Szerző: Bangó JánosDátum: 2016. január 12. 22:47

Műfaj: PrózaCimkék: és itt áll mort

A doki elővette a ceruzát, megnyálazta a végét. Dőlt sorokba vetette gondolatait, magányát az irkába. Hanyatt feküdt az ágyon, és szíve fölé hústűt nyomott, de csak épp átszúrta... Bőrét. Szemében könny és vér...

Velünk fut, itt a halál...
Sarkon áll

A doki elővette a ceruzát, megnyálazta a végét. Dőlt sorokba vetette gondolatait, magányát az irkába.
Hanyatt feküdt az ágyon, és szíve fölé hústűt nyomott, de csak épp átszúrta...
Bőrét.
Szemében könny és vér...
Eper keserű íze szájában, Ziggi csillagport gyűjtött.

Megremegett ez élet. Tű a sorok felett, és oldalra fordult.
Köpött egy nagyot a krákogás után. Keletre és délre. Rágyújtott egy cigarettára, tű fölé igazgatta vonalas füzetét, és egy pálinkát töltött magának, kiserkent belőle egy köhögés.
Krhansum krenh! Krahuns kereh, krehhhh!

Oldalra
köpött egyet
Sátántangó
A halál itt
A régi gőzmalom
sikér
oltárkövén kasza
És rebben az ég
És repül a nyár
Kislányom hol voltál?
Falra veti árnyékát
fehér
Kérdezi a feleletét
Hit szerint is tudja
mit is szívtál ma?
C10H15N
Hidd, hogy szeretlek!
Tánc, tánc,
Sátántangó
És elfutott az örök élet
Velünk fut, itt a halál...
Sarkon áll