Égi esküvő...

Szerző: Kardos GyőzőDátum: 2013. február 06. 06:28

Műfaj: VersCimkék: csak fény

Mikor csillogó szemedbe nézek,
látom benne az isteni fényt,
benned találom meg kedves
benned azt az isteni lényt,
mit kerestem!

már életeket éltem ezen a földön,
csak börtön volt és sok-sok varázs,
de nem varázsolt el egy sem ennyire,
mint szemed fénye, mely tüzes mint a parázs,
éget!

megbabonáztál véle,
s meggyújtottad újból bennem a tűzet,
mely ismét lángol mint Nap,
amiért az ember mindig a lelkével fizet.
nagy ár? nem kár!

tudom, hogy egyszer találkozunk még,
mert számunkra nincs olyan hogy vég,
mert a lélek sohasem tud meghalni
hiszen nincs benne anyag,
csak fény!

azóta szárnyal a lelkem, mint a Turul madár
most már bízva meg is teheti,
mert csakis egy angyalarc és szempár,
ki a csillagos ég felé viheti,
szálljunk hát együtt!

akkor, majd kéz a kézbe együtt a csillagokon át,
egymásba fonódva örökre véled
a göncölszekéren utazva....
hallgatjuk majd az égi hárfáknak végtelen dalát.
Vivát!

A teljesség nem itt a földön válik sohasem valóra,
hanem akkor, mikor felszállunk majd a csillaghajóra,
végleg, ami nem a véglet,
hanem az örökön örökké.....°°
Jöjj!

2013. február 3.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Zseva (#26634)	2013. február 26. 10:34
Kedves Győző! Nagyon kifejező és szép vers! :-)


2. Ködmadár (#26514)	2013. február 08. 10:18
Nagyon kedves vers! :)


3. Latrodectus (#26505)	2013. február 07. 08:01
Kedves Győző! A legtöbb, amit ember adhat a társainak, olvasóinak, a világnak, ha bátran, leplezetlenül, őszintén mer beszélni érzelmeiről, álmairól, vágyairól. A versébe ezeket az érzelmeket szépen kifejezte. Gratulálok hozzá. Szeretettel olvastam.