Együttélés
Dátum: 2013. június 01. 11:31Műfaj: PrózaCimkék: béke, szeretet, kötelesség, beletörődés |  |
Észrevetted, hogy mennyi minden van, ami befolyásolja egy adott nap ténykedését? Hogyan kezdj neki, amikor felébredsz? Tudod, mit akarsz tenni, hiszen már az előző este eldöntötted, mi mindent és mégis lesz, amit nem fogsz.... Mert a külső érzelmi behatások erősebbek voltak nálad!
Körbenézel, mint mindig, ha valaminek neki akarsz állni, biztos tudod mi az, amit tenni szeretnél. Ha alapvetően rend beállítottságú vagy, nem fogod hagyni, hogy körülötted minden „szalad”. Elmulasztottad az előző nap a teendőid egy részét. Most be akarod hozni, ezért valami olyat keresel, ami erre inspirál.
Mégis valami megakadályoz abban, hogy azt tedd, amit elhatároztál, egy külső tényező, ami erősebb lehet még nálad is. Az nem csak attól függ, hogyan ébredtél, hanem attól is, hogyan ébredt a másik? Ha, és ezt értsd a mindennapokra, figyelembe veszed. Ha jól ébredtél, ébredt?... meg tudod vele beszélni, értetni, valósítani. Azt nem mondtam, hogy az ő feladata is egyben, hogy ki végzi el, az egyértelmű. Te magad!
Ha rosszul ébredt, akkor először meg kell győznöd, hogy mi kell neked ahhoz, hogy valahogy a napot jó érzéssel fejezd is be. Akceptálja? Körbenézel. Látod, amit ő nem. Kezdődik minden elölről, és te tennéd a dolgod. De nem mindegy hogyan!
Beleviszel egy kis kreativitást. Számon tartod mik a gyengéid, természetes, hogy azzal kezded, ami a legutálatosabb, de muszáj, hogy a legfontosabbnak érezd, mert általában ez idegesít. Mosogatás! Ha nem tetted meg előző nap este, vagy többször is talán, de a másik nem így gondolta, akkor nekiállsz, újra és újra. Ez az első, második és a harmadik! – Máris alakul a dolog. Fontos vagy, annak érzed magad. Nem sok ez, nem fáradtság, csak elkezdeni volt nehéz, befejezni soha.
A másik, mert „kedvenceid” is vannak ám,... nagy a család! A cicáid akkora cirkuszt csináltak – ne mondd, hogy nem hagytad, hiszen olyan cukik!... Azok után ki fog rendet tenni? Hát te! Nekiállsz. Először is az anya által este behozott lepkét - utálatos mit mondjak - meg kell találnod. Mert az anyacica jót akart! Vadászni tanította a kölykeit! (Milyen érdekes volt látni, ahogy a lepkét bekerítik, amúgy négyen, az anyacica által előtte kicsit megdögönyözött áldozatot, akivel jóízűen eljátszadoztak. Kannibálok! – mondtam én!... mégis hagytam, hogy kiélvezzék azt, ami minden embernek is a vágya, álma, hogy a „vélt” ellenségében, áldozatában egy kicsi kárt tegyen. Lehet ez tudatos, ösztönszerű, mindegy, a végeredmény = áldozat! Elpusztítani!?)... De előtte még kicsit eljátszadoznak vele.
Szóval még csak körbenézek! Látom, de nem teszek ellene, hogyan megy tönkre a féltve őrzött bútorzatom, tárgyaim. Hát nagyon jó játék a fr.ágyon futkározni, hancúrozni, tépni, szaggatni a kárpitot. Ó, a gyenge körmeik! Szabad szemmel még nem látod mi kárt okoznak, de eljön az ideje... Hagyod, mert olyan játékosak, cukik, édesek, szépek, elevenek, ördögök, vacakok! Várj! Nem lesz ez mindig így, tudod és mégis hagyod! Miért?! Ez a te szabadságod is!
A fotelon most éppen három igyekszik egymást túlpörgetve – a játék hevében – megkapaszkodva mindenben, ami ehhez elősegíti, a másikat legyőzni! Hú de jó játék! Élvezem! Kiért, miért hagyom, hogy tönkre menjen minden? A lányomért! Ő akarta, ő szerette, Ő, Ő, Ő! Persze egy picit én is... aki nem csak azt látom, hogy rombolnak, tépnek, zúznak, tönkre teszik a bútoraim, a szekrényem, az ágyam, ... mindent, ami „már” elérhető, látom hogyan cseperednek, mennyi örömet, mennyi szeretetet adnak nekem, hiszen a cicák csodálatos teremtmények.
Alárendeltem magam az akaratuknak. Éppen amihez kedvük van,... Kicsit kárpótlásul, szeretettel odabújnak hozzám, dorombolnak egy keveset, hát nem édesek?
Ilyenek is vagyunk. Már, akik ezt felvállalják! – Valami hiányzik az életünkből? Vajon mi lehet az?
Aztán eljön az este és rádöbbensz mi mindent már megint nem tettél meg.
Eddig 9 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#27466) | 2013. június 19. 10:16 |
Naaaa! Most hová tűntél!? Nehogy, mert akkor magamra maradok, pedig még annyi mondanivalóm lenne... :-) | |
Válasz Macska hozzászólására (#27353). |
|
2. Zseva (#27354) | 2013. június 06. 18:07 |
Az jól jön mindig, egy kis biztatás... Ma be voltam szorítva kissé az időbe, birkóznom kellett a szomszéd fűnyírójával és kicsit meghajtottam magam, hogy végezzek vele..., ki is feküdtem tőle vagy kétszer, de szó szerint... aztán folyt.köv... a végeredmény csodás... már kutya bajom... Nem szokta a paraszt a szántást... de most, hogy látom milyen szép be vagyok sózva... :-) | |
Válasz Macska hozzászólására (#27353). |
|
3. Macska (#27353) | 2013. június 06. 10:54 |
Drága Éva! Ugye, ez csak átmeneti állapot? Én is rögtön ezt kérdeztem, amikor megláttam, mit írtál. Azt hiszem, ez közös hajlam bennünk, bár nekem még nem lenne szabad elhagynom magam. Viszont az írás szeretete is közös vonásunk, és Te többet írsz, mint én. Ez az egy, amihez, ha semmi máshoz nem is, de ehhez mindig hazatalál a lelkem. (Nem megmondani, csak lelket önteni szeretnék.) Puszi! :-) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#27347). |
|
4. Zseva (#27347) | 2013. június 05. 20:56 |
Fiatalabb korban a kötelességen túl még szerettem is mindent. Munka és család mellett sem esett nehezemre és mindennek tudtam hódolni... Mostanra lemerülőben a tartalékaim. Azt hiszem a figyelem hiánya okozza bennem mostanában, hogy minden megrekedni látszik. Kedvetlen vagyok, ami régebben nem volt jellemző rám. Mindig feltaláltam magam... Remélem nem tartós. :-) | |
Válasz Macska hozzászólására (#27340). |
|
5. Macska (#27340) | 2013. június 05. 13:50 |
Kedves Éva! Éppen csak gyakorolom, amiről itt papolok. Hogy lazábban, hiszen egyszer élünk. A "dolog", az ablakmosás nem fut el, de az ihlet, akár arra, hogy jól érezzem magam egy olcsó keksz és egy tejeskávé mellett, elillanhat. Nem akarom bánni. Lásd, Meteor c. írásom. Tizenegy év kemény munka és önmegtartóztatás után a munkanélküliség sokat segít, hogy tanuljak a napi feladatok mellett élni is. Így a kötelességeimet is sokkal jobban tudom szeretni, sajátomnak tudom érezni. Tudod, egyre jobban örülök, hogy így alakult. Az élet segít visszatalálni magamhoz. :-) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#27334). |
|
6. Zseva (#27334) | 2013. június 04. 20:50 |
Ezzel nem úszod meg. Te hogy állsz ezzel a kérdéssel? :-) | |
Válasz Macska hozzászólására (#27322). |
|
7. Macska (#27322) | 2013. június 02. 16:15 |
Kedves János! Tudod, mit? Sose bánd, ha cserébe jól érezted magad! Kedves Éva, neked sem mondhatnék mást. :-) | |
| |
8. Zseva (#27315) | 2013. június 02. 09:51 |
Kedves János köszönöm e pár sort. Akkor megnyugodtam, hogy még egy kicsit halmozhatom a feladatokat. :-) | |
| |
9. Bányai János (#27313) | 2013. június 02. 09:40 |
Kedves Éva! Hiába a szigorú napirend, mégis - akár apró örömökért - eltérhetünk tőle, és ez így van jól. Nekem tetsző eszmefuttatásod kapcsán felmerült, mennyi el nem végzett „feladatom” halmozódott fel 77 évem alatt. Rémes! -D | |
| |
