Elégett mindenem

Szerző: KödmadárDátum: 2013. február 07. 15:45

Műfaj: VersCimkék: szerelem, vers

Tűz pusztított a kertben,
Elégett minden: pázsit, fák, magok,
A templomom a tornyocskáival,
Színes képek az oltár felett,
Melyen már sosem áldozok.
Tűz volt a kertemben,
Magasba csapott a láng, és
Porba hulltak az álmok.
Szótlanul hallgattam ágak recsegését,
Nem sírok, és nem kiabálok.
Tűzvész tarolt a kertben
Enyészeté a bogarak, madarak, virágok,
Ködmadár fészke füstté vált,
Szenes tollak hullanak amerre járok,
Szürke hamuban fekete gyémántok...
Tűz égetett el mindent a kertben,
S a pusztában csak egy kőszikla áll.
Griff-apó nálam otthonra lelt,
A kietlen tájon mindig rá várok...

(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Ködmadár (#29705)	2014. július 15. 18:33
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Irodalom&file=display&jid=49924


2. Ködmadár (#26567)	2013. február 18. 18:59
:-) Köszönöm! :-)
Válasz bobita hozzászólására (#26517).

3. bobita (#26517)	2013. február 09. 20:25
talan csak az tud ilyen szepen irni,akinek mindene odaveszett mar egyszer (legalabb) :)