Éleskés

Szerző: Bangó JánosDátum: 2014. július 06. 15:48

Műfaj: PrózaCimkék: az utolsó

Éleskés

- Én is kérek tükörtojást, kiáltottam, átvágtatva konyhán, csaptam az ajtót falhoz kirohantam az udvarra, lévén vihar közeledett délnyugatról. Robbanás szerű csattanás szakította szilánkokra a választ , alig hallottam szavakat a menny üvöltésétől.
- Süsss…(braDDDang).....mag…(srcraKKK)......nak!
-Ne tedd, ne csináld már, ott állsz a tűzhely előtt! (sdraundraddbang)
Ez kicsit messzebb volt, szinte csak kedves fényhatás és eleredt az eső égből hullatta a várt áztatást nyár közepén minden zöldre vágyó kertre.
Ráhagytam, és besétáltam a konyhába, óvatosan bokán rúgtam a húgit, nehogy már jól érezze magát, és hangsúlyt fektetve mély baritonnal közöltem, nem tágítok tükörtojás nélkül. Láthatólag kicsit sem ijedt meg, fordulásból combon rúgott. Nem kapott azonnali vissza választ, ám tovább lebzseltem mellette. Megvártam, míg az ételt tányérra akarja tenni és elintéztem, hogy a kövön végezze egy váratlan mozdulatom humorában.

Kést ragadott
Szemében ott villant
Láttam a haragot
Felém veszettül lesújtott
Gondolkodni időt nem hagyott
Elkaptam a csuklóját
Falhoz vágtam kezét
Éles kés éles kés az éles kést
Kezével az éles kést
Szétvágta, szét a tenyerét
Földre ontottam a vérét
Piros életét
Az éles kést

Beszaladtam a szobába kötöző gézért, és gyorsan elkezdtem betekerni a kezét, mert erősen vérzett. Pirosra, vörösre festett mindent. Félelembe mocskolta a lelkem.
Mit tettem, ezt én nem bírom, nem tudom, nem akarom! Ah de Ő!
Ráugrott a mellkasomra és a vérző kezével marokra fogta a kést, az éles kést, az éles gyilkot és és.. homlokomba nyomta, átütve a csontom, áthatolt az agyamon. Körbeforgatta kétszer. Kirántotta kétszer belém szúrta kétszer, megölt vele hétszer.
Robbanás. Égből félelem fények vakítottak kékből szürkét lilából ibolyát nem hagyott helyet világban , ebben a valóságban már soha nem élhetek. Én vagyok a gyilkos.
Hallottam az égből, bang, bang. Bent is robbant valami a fejemben, tudtam már halott vagyok.
Beng beng!(ssscrahutbommm)
A szívem is halott.
A húgi is halott.
Mit tettem!
-Janó! Janó! Ébredj, és pofozgatta az arcom… Elájultál, nem bírod a vért és beverted a fejed az ajtóba. Akkorát koppant, akkorát durrant mint a hajder ménkű! Könnyeit hullatta mellkasomra. Ébredj! Nekem már rég nem fáj! Már nem fáj! Nagyon szeretlek! Ébredj! Ébredj! Te vagy a bátyám!
Szeretlek! Gyere! Gyere vissza!
Mindjárt sütök neked tükörtojást!