Eligazítás
Dátum: 2013. július 04. 20:57Műfaj: EgyébCimkék: apróságokon múlhat |  |
A katonás életmódot, nem lehet egyik napról a másikra elfelejteni Az évtizedek múlásával sem nevezhető megoldottnak a probléma, a rend, a tenni akarás élménye mind-mind hiányérzetként jelentkezik.
Szerencsésnek mondhatók azok, akik valamely viszonylag „katonás” szervezetnél, cégnél, találtak munkát, de ha erre nem nyílik lehetőség, csak nehezen illeszkednek be, a megváltozott körülmények közé. Ilyenkor a közvetlen környezet, rosszabb esetben a család, az „eligazítás” tárgya.
E viszonylag hosszú bevezetést, kénytelen voltam megfogalmazni, mert bármennyire is mosolyogni valónak tűnik majd, az itt következő történet, nem szeretném, ha a vergődő ember kicsúfolásának tekintené, az olvasó.
Lajos bácsi, 25 évig szolgált becsülettel, törzszászlósi rangban. Szolgálati helye megszűnésekor az állástalan kiképzők eredménytelen kálváriáját járta végig, munka kertesés közben. Nyugdíjazása egybe esett, az önkéntes honvédelmi részvétel törvényi megjelenésével, még minimális esélye sem látszott, valamilyen –általa betölthető- állás elnyerésére.
Első időkben azzal nyugtatta magát, hogy most bőven jut ideje, dolgai rendbe szedésére. A sufniban néha órákat töltött szerszámai elhelyezésével, megcímezte a fiókokat, a csavaroknak kis dobozokat fabrikált, és külön-külön rakta az egymáshoz illőket. Alig egy hónap múltán, munkája eredményét szemlélve, valami furcsa hiányérzete támadt. A tárgyak nem szorultak eligazításra, nem hajtottak végre parancsokat, könnyen lehetett eredményt elérni velük. Lajos bácsi -ez ideig- minden esetben szigorral párosult, kemény munkával tudta, csak rávenni a rábízott újoncokat a feladatok végrehajtására. Itt -a sufniban- döbbent rá, hogy ez a „rendcsinálósdi” nem elégíti ki, nem veszi kellően igénybe egész lényét.
Feleségét -súlyos betegség után- évekkel ezelőtt eltemette, a fia hívta ugyan magukhoz, de nem ment, neki túl flancosnak hatott a menye sokszobás hipermodern lakása, életvitele. Azt is nehezen viselte, hogy nincsenek unokái, mert a fiatalok (mindketten elmúltak már harminc évesek) nem értek rá eddig, a gyermekáldással foglalkozni. Az indoklásukat - a pénz utáni hajszát - nem fogadta el mentségként.
Nagyokat sétált a parkokban, szeretettel nézte a játszótereken a gyerekeket. Egy ilyen napsütötte délelőttön -szemlélődése közben- hangos veszekedésre figyelt fel a játszótér túloldalán. Egy kutyát sétáltató méltatlankodott, hogy a labdázó gyerekek megrémítik az Ő egyetlen palotapincsi kutyusát. Lajos bácsi elhűlve pattant fel, és határozott katonás léptekkel közelítette meg a helyszínt. Felismerte a szükségességét az „eligazításnak” ami azonnal kezdetét is vette.
„Tisztelettel megkérem, hogy távozzon a játszótér területéről! Az érvényes önkormányzati rendelkezés értelmében itt kutyát sétáltatni tilos. Az eben egyébként nincs szájkosár, ami szintén szabálysértésnek minősül!”
A határozott fellépés, a nyugodt hang megtette hatását, a méltatlankodó szó nélkül távozott. Épp visszaindult a padhoz, amikor váratlanul tapsvihar tört ki, és elismerő szavakat hallott az ott levő felnőttektől.
Nem akart hinni a fülének, hónapok óta hiányzó kellemes érzés töltötte el, érezte, szükség van rá ismét. Pirulva szabadkozott, hogy Ő csak a gyerekek miatt, meg felháborította az eset, meg valakinek szólnia kellett…
Azóta megszervezte a polgárőrséget a kerületben, rendszeresen járőröznek napközben is. Ha ideje engedi, most is lemegy a játszótérre és ügyel a rendre a gyerekek meg kedvesen integetnek önkéntes védelmezőjüknek.
Néha apróságokon dől el, további sorsunk.
.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Macska (#27583) | 2013. július 05. 10:38 |
Kedves János! Szerencsés ember, aki ilyen helyzetben értelmes utat talál annak a mozgatóerőnek, ami őt hajtja, és talán valakinek éppen ez a jó példa hiányzik. | |
| |
2. Zseva (#27582) | 2013. július 05. 09:24 |
Kedves János! Ez aranyos! Ilyen Lajos bácsira lenne szükség itt is a téren néha,... amikor se vége, se hossza nincs a foci labda pattogtatásának. Itt ugyan jól megférnek egymással ebek és állatok, de a hangok néha elviselhetetlen visszhangoznak. Itt csak a későn lemenő nap oldja meg ezt a súlyos kérdést... :-) | |
| |
