Eljön a nap...

Szerző: Hulló Csilla(g)Dátum: 2012. október 19. 11:22

Eljön a nap, mikor már nem leszek!

Az élet megy tovább, sajnálom, de már nem veled!

Tán elveszett idő, tán újra egy lecke,

A napok telnek, s te nem vagy már szeretve!

Tiéd volt mindenem, a nappalom, az éjjelem,

Te csak játszottál, már fájt a szerelem.

Egyre fogy a mosoly, könny gyűlik szememen,

Újra vérzik egy seb, porrá tört szívemen.

Lehet, hogy álom, nem volt más csak képzelet,

Hogy te velem voltál, s foghattam kezedet.

Felszállt a szürke köd, s lám minden világos,

Csak magadat szereted, hát éld tovább világod!

Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Hulló Csilla(g) (#28750)	2013. december 08. 23:14
Egyszer csak sikerül! :)
Válasz Zseva hozzászólására (#28707).

2. Zseva (#28707)	2013. december 01. 08:39
Erre nekem egyszer azt mondta valaki, "Te mindig búcsúzol?" :-) Hát nem könnyű az élet....


3. Hulló Csilla(g) (#26121)	2012. november 04. 16:53
Kedves Szat! ...a legfontosabb egyelőre még mindig Ő! A nagy Ő! Hátha jóra fordul a dolog, én még bízom benne! Köszönöm, hogy olvastál! Csilla
Válasz Szat hozzászólására (#26119).

4. Szat (#26119)	2012. november 04. 13:33
De sok ilyen van és mind borzasztó fájdalmas, de lesz jobb is, fel kell állni az a legfontosabb!