Elveszt(eget)ett kincs – egy baratsag margojara
Dátum: 2015. december 23. 22:42Műfaj: NovellaCimkék: elveszett, baratsag, kincs |  |
Volt egy baratnom. Mentorom lett, bizalmasom, majd igaz jo baratom. Egy gyonyoru, nagyon okos, meleg szivu, kulonleges, jo humoru, paratlan szemelyesegu istenno.
Olyan, akivel orakon at voltunk kepesek egy-egy koltemenyt elemezni, avagy a legujabb nyelveszeti trendekrol diskuralni, maskor viszont kis videki teahazunkban szivugyekrol duruzsoltunk egy selymes forro csoki mellett.
Amikor babaja szuletett, izgatott voltam, szivbol orultem nekik. Amerre jartam, meglepetesekre vadasztam Neki es a Kicsijenek. Aztan a fovarosbol hetvegente hazafele menet bejelentkeztem Nala, hogy megbeszeljuk, mikor talalkozhatunk vegre (s titkon vartam, hogy atadjam az ajandekaimat). Sajnos mindig elfoglalt volt. Elkezdtem korabban jelezni a hazatertemet, hogy beleferjek a programjaba, de megint tobbszorosen csalodnom kellett. Honapokig ingaztam igy, csomagtartomban – tobbek kozott - a babanaploval, ami kezdett okafogyotta valni. Egy alkalommal nem tudott fogadni, mert a kisfia elso szuletesnapjat unnepeltek csaladi korben. A hang a fejemben vitatkozott, hogy miert nem jelenhetek meg ott pusztan 5 percre en is, miert nem invital. Es ezzel elfogyott a turelmem, ugy hataroztam, hogy nem probalkozom tovabb. Egy e-mail meg erkezett tole, de dacbol nem valaszoltam. Vartam, hogy hivjon, hogy tegyen tobbet ertunk.
Ennek kozel 10 eve. A kapcsolat megszakadt. Kiserletem az ujboli kapcsolatfelvetelre kudarcot vallott, amikor egy alkalommal rovid uzenetben gratulaltam szakmai sikereihez – valasz nem erkezett.
Mult ejjel Vele almodtam. Olyan igazinak erzodott a jelenlete, mintha itt lett volna. 10 ev es 16.000 kilometer valaszt el, megis megerintett, ugy ereztem szuksege van ram. Gondoltam, irok Neki, hogy itt vagyok, ha kellek. Hogy sajnalom, hogy hagytuk elvesztegetni, amink volt. Hogy meg mindig ugy velem, hogy o egyszeri, megismetelhetetlen, es kulonleges. Hogy elmondjam, eretlenul kezeltem a helyzetet akkor, es ostobasag volt nem tisztazni a serelmeket. Hogy eszembe jutott, hogy en is banthattam, de nem kerdeztem meg, mivel. Hogy sem az ido, sem a ter nem valtoztat azon, hogy szeretettel gondolok ra, es kivanom: legyen boldog karacsonya.
Evek elteltevel visszanezve ugy velem, hogy nagyon megerte volna venni a faradtsagot, es alaposan megbeszelni, mit erzunk. Hiszen micsoda paradoxon valakit azert kizarni az eletunkbol, mert nincs kelloen jelen.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
