Elvesztettelek
Dátum: 2014. június 09. 14:24Műfaj: VersCimkék: szerelem, vers |  |
Reggelem virradna, bár
ha karodban érne végzetem
aranyló napban olvadna csókod,
míg itt lennél velem.
Szerelem csodája vár,
s amíg lágyan átölel karod,
aranyló napban olvadna csókod,
maradsz, míg akarod.
Nyakadba fonom karom,
szótlanul csüggenék ajkadon,
aranyló napban olvadna csókod,
boldog lennék, tudom.
Az éjszaka oly sötét,
Köröttem már árnyak sincsenek.
Aranyló napban olvadna csókod,
de elvesztettelek...
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Ködmadár (#29659) | 2014. június 17. 08:43 |
Az összes barátomnak szól, legyen az közeli vagy csak ismerős. Van az az életszakasz, amikor az ember nehéz időkön megy át. Az élet nem könnyű. Csak néhány gondolat megemlítésre: tudtad, hogy a legerősebb emberek általában a legérzékenyebbek is? Vagy, hogy azok az emberek, akik a legtöbb kedvességet nyújtanak az elsők, akikkel durván bánnak mások? Tudtad, hogy azok, akik mindig másokkal törődnek, általában a leginkább törődésre méltóak? Tudtad, hogy a szeretlek, sajnálom és a segíts a három legnehezebb dolog kimondani? Néha csak azért mert valaki boldognak tűnik, keresztül kell látnod a mosolyán, hogy észrevedd, milyen fájdalomban lehet. Mindannyiunknak szüksége van pozitív megerősítésekre. | |
| |
