Emlékszel még

Szerző: Forgács MátéDátum: 2016. február 19. 02:13

Műfaj: VersCimkék: vers, emlékek

Emlékszel még....

Emlékszel még kedves, mikor harmat hullt a fákra akkor késő februárba
emlékszel még milyen volt a szívem érintése, emlékidbe engem örökre bevés e?
szálhat e dal mi nem fergeteggé duzzasztja bennünk,
soha ki nem mondott, mégis végtelen szerelmünk...
Létezhet e parázs mi jobban izzik mint akkor én,
mikor a tatton áltam úszva lelkem vad hullámzó tengerén
van e tisztább forrás hangod selyem dallamától
álmodhat e férfi olyat, mi elragadja a veled töltött mától
milyen mosoly ülhet arcodon, hova tán költözött már szarkaláb
büszkén tudnád, már nem ragaszkodom, markában nem tart a vágy
mikor végződik ábránd, s mikor kezdődik álom
vajon a világ is tudja hogy nyár van, ha a tavaszt lezárom?
a létezés lábnyoma meddig maradhat nyomokban,
ha mi nem renováljuk, csak meghagyjuk romokban?
született e mellkas mi büszkébb, mint én voltam ott
óvva biztonságod, míg költöd, hosszan fáradt sóhajod
emlékszel még napsugár, hogy ragyogtad be arcom, majd a dunaparton
émlékszel e még, puha érintésed ringva közelített gondolán
illatod magaménak gondolám, szellő játszott alánk lágyra hangolt zongorán.
merülhetek feledésbe, belém vájhat mélyen majd a ránc
De én emlékszem, s fogok, így marad örök az a tánc