Érvényesülünk?
Dátum: 2013. július 11. 18:10Műfaj: EgyébCimkék: természetesen, szeretnénk |  |
Néhány kérdés az érvéníesüléssel kapcsolatban, amit mindenképp tisztáznunk kell elsősorban saját magunkkal, de nem ártana, ha a környezetünkkel is tudatnánk álláspontunkat.
Az érvényesülést tartjuk a legszükségesebbnek, családunk tagjainak életében, de módjának megítélésében már messze nem vagyunk ilyen egységesek.
Elöljáróban, néhány kérdés, melyekre ismerjük a helyes válaszokat is, de úgy teszünk, mintha ezek megválaszolhatatlanok lennének. A képmutatást nem érzem igazán alkalmazható jelzőnek, mert a többség meg van győződve, álláspontja helyességéről.
Akarjuk, hogy hozzátartozóink érvényesüljenek az életben?
Meddig tartjuk etikusnak az ehhez vezető nagyon különböző utakat?
Zavar e bennünket, ha mások rovására érjük el célunkat, és mit teszünk, ha mások megnehezítik (útjában vannak) érvényesülésünket?
Teszünk e különbséget, ha a „másokkal” kölcsönösen ismerjük egymást?
Akarjuk:
Tehát érvényesülni szeretnénk, a kiindulási feltételeink nem azonosak, a kínálkozó lehetőségek is igen eltérő képet mutatnak. Az érvényesüléshez valamely szakterület magas szintű ismerete, (tanulás, és gyakorlat) vagy egy különleges képesség, (művészetek) és némi összeköttetés (ismeretségi kör) szükséges. A tények azt mutatják - a szerencse szerepét sem lebecsülve - jelenleg ez utóbbi feltétel játszik ebben döntő szerepet.
Etika:
A múlt rendszer etikusnak tartotta, „az én igazgatóm felesége (fia, anyósa, stb.), egy másik gyár főosztályvezetője, és viszont” megoldást. Amennyiben szükség volt rá, még főosztályt is kreáltak hozzá, hogy viszonozzák a „szívességet” Demokráciánkban ugyan, nem tartjuk etikusnak, de mivel nem ütközik törvénybe, szorgalmasan gyakoroljuk állami intézményeinkben. A kormányváltásokkor jelentkező nagyszámú helycsere azt sugallja, a rokoni szálak mellett még a pártérdekek is szerepet kaphatnak az ügyben.
A magánszférában a tulajdonos érdekei dominálnak, ha „szívességet” tesz, annak ellenértékét mindenképp behajtja, (plusz megrendelések, közbeszerzési előny, stb.)
Mások rovására?
Végső fokon érvényesülni csak mások rovására lehet, mégis különbséget teszünk, ha egyes emberekről, vagy a közösségről van szó. Mélységesen felháborodunk, ha azt látjuk, hogy hozzátartozónk, ismerősünk hátrányos helyzetbe kerül egy „külsős” érvényesülése következtében. A társadalom egészét érintőket viszont elégedetten vesszük tudomásul, nyugtázva az életrevalóságot, rátermettséget, furcsa kettősség ez, hiszen mi is a társadalom tagjai vagyunk, közvetve a mi rovásunkra is érvényesülnek mások. Ez okból kéne különbséget tenni a társadalom számára értéket előállító, illetve az előállított értékeket kizárólag saját céljaikra felhasználó, érvényesülők között.
A gyakorlat azonban, igazi érvényesülésnek, csak azt tartja, ha olyan pozícióba kerülünk, amiben mi határozzuk meg mások tevékenységét, áthárítva az összes felelősséget az általunk irányítottakra. Kivételes esetektől eltekintve, a lánckereskedelmet – nem csak árura, hanem munkára is értem- részesítjük előnyben, hiszen itt a legkönnyebb 10 – 30 % saját részt beiktatni némi papírmunkával. Újabban, már a szolgáltatásokkal kereskedünk, (vásárlói csoportok) a banki „szolgáltatások” nyújtását is beleértve, amihez még „előállítóra” sincs szükség, virtuális pénzről lévén szó.
Csupán alantas eszköznek tekintjük a munkát ténylegesen elvégzőket felejtve, hogy fáradozásuk teszi lehetővé érvényesülésünket.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Bányai János (#27622) | 2013. július 12. 17:24 |
Kedves Zseva! Egyetértünk, köszönöm! | |
Válasz Zseva hozzászólására (#27620). |
|
2. Bányai János (#27621) | 2013. július 12. 17:21 |
Kedves Macska! Köszönöm! | |
Válasz Macska hozzászólására (#27617). |
|
3. Zseva (#27620) | 2013. július 12. 10:11 |
Kedves János! A címedre, mint kérdésre utalva, "Hát persze!" Mindenki ott szeretne, ahol a legtöbbet tudja kihozni magából. Ehhez képesség, adottság, de legfőképp, amit magunkból ki tudunk hozni és azon a területen, de szerintem kivétel nélkül mindenki érvényesülni szeretne... Ha ehhez az is párosul, hogy azt tehetek, amit szeretek, amiben jó vagyok, akkor attól már csak egy ugrás az érvényesülés. Vagy észreveszik, vagy marad a saját elismerésem magam felé... Ami viszont mások kárára történik, a "mindenáron" elv érvényesül valakiben, az már nem tetsző dolog számomra. Jó a cikked, nem kevés gondolatot ébreszt... az élet minden területére vonatkozik ez a kérdés? Érvényesülünk? :-) | |
| |
4. Macska (#27617) | 2013. július 11. 23:29 |
Kedves János! Ez így egy az egyben helytálló. Magam is sokat rágódtam már ezeken a problémákon. Valóban, akár még nézőpont kérdése is lehet, hogy kinek mi fér bele az érvényesülésbe (ha nagyon akarom), az utolsó mondatban említett hozzállásra viszont semmilyen körülmények között nem ismerek mentséget. Nagyon igaz gondolatok, gratulálok! | |
| |
