Fájdalom

Szerző: Judy N.G.Dátum: 2015. augusztus 26. 15:36

Műfaj: VersCimkék: halál, fájdalom, emlék

Fájdalom

Apu, csak ülök és nézek a távolba némán,
a végtelen az, ami visszanéz énrám,
tátongó űr körülöttem, s bennem
a fájdalom tépi darabokra lelkem.
Mikor utoljára a kezem megfogtad,
azt mondtad, ne sírj, rád még vár a holnap...
mégis égetően csorog le a könny az arcomon,
fájdalmam a semminek elsuttogom.
Most fogom fel, örökre lezárult egy korszak,
amiben én még mindig gyerek voltam.
Ez a gyermek sír most bennem,
s a felnőtt remegő kézzel törli le a könnyem.
Akarom hinni, hogy vannak még csodák,
most mondom ki, amit a szívem kíván,
szeretném, ha csak egy pillanatra, de visszajöhetnél,
egyszer, csak még egyszer megölelhetnél!
Jeges szélként csap arcomba a valóság,
ez nem lehet többé soha már!
A te utad köztünk véget ért, tested megpihenni tért,
lelked ott fent kapott egy fénylő csillagot,
de itt nekem hiányzol nagyon! Apu