Félelem (ponyvaregény)
Dátum: 2015. augusztus 24. 20:13Műfaj: PrózaCimkék: ahuna ahuna most |  |
Ágota csipkés bugyija -Itt vagyok melletted! -De anya miért ment el? -Majd elmondom, ha nagy leszel! -De apa! Már nagy vagyok, te mondtad a múltkor! -Ne félj ha bántani akarnak -Te már nagy vagy -Dönts a helyzet mívolta szereint -És mondtad -Az vagy kicsim, már nagy vagy!
Félelem
(ponyvaregény)
Ágota csipkés bugyija selymes érintéssel tapadt szemérmetlen testére, persze ezt senki sem látta,nem vette észre, rövid fekete szoknyája eltakarta féktelen vágyát. Táncolt az érzés férfiak hadán át.
Kitört a felhőből az ég-kék nedves szél, ám Ő érezte és lelke ott fürdött az élet rengetegében. Fiút akart fogni, de még nem döntötte el, hogy ez egy negyvenes gazdag, vagy netán húszas fiatal focista legyen. Gondolkodott, szőke haját kissé megrázta, csillanó aranyat dobott a sétányra. Sétált az átalakított Tisza-parti magányban, az augusztusi délutánban. A túlparton rakétákat állítottak kissé döntött szögben, hogy a huszadikai tűzijáték fénye, sziporkái, a Tisza felett robbanjanak széles fényben.
Kattogtak a pillanatok, már csak néhány másodperc és kitör a szabadság, négy nap, négy éj, és féktelen vágy. Ádám ment a munkahelyi fürdőbe, lemosta magáról a munka undorító illatát, szagát, elővette az Audi slusszkulcsát. Laza mozdulattal forgatta kezében, gondolta, ma nem megy le az Erőtérbe edzeni, inkább kimegy sétálni a folyó partjára.
Tág volt az ég, tizenegy dimenzió és néhány magába zárt tér nyitotta szét a változás örök ódáját. Egy közeli magnetár akréciós korongjába nagy mennyiségű csillag anyag került, vadul hullott a neutronra, átszakítva az Einstein-Rosen határt. Gamma-kitörést jegyzett minden megfigyelő állomás, és a déli sarkon lévő jégkocka magas neutrínó fluxust mért.
-Édesapa! Félek!
-Ne butáskodj már!
-Itt vagyok melletted!
-De anya miért ment el?
-Majd elmondom, ha nagy leszel!
-De apa! Már nagy vagyok, te mondtad a múltkor!
-Ne félj ha bántani akarnak
-Te már nagy vagy
-Dönts a helyzet mívolta szereint
-És mondtad
-Az vagy kicsim, már nagy vagy!
-De apa! Anya miért ment el?
-Nézz rám kisfiam! Én nem félek!
-Tudom apa! Én is szeretlek!
Utcára nyílt a kocsma ajtaja. Bentről kiáramlott a bor és pálinka csípős szaga, illata. Részegen tántorogtak kint kézen fogva. Bent aléltan fekve hörgött egy nyári zápor, vér szakadt ki a szájából.
Anya mondata: kemény a világ kisfiam
Anya mondta: Szeretlek Apa
Félelem
(ponyvaregény)
-Nem akartam ezt Apa.
-Kisfiam, én is félek!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
