Felnőttél!
Dátum: 2013. május 15. 20:34Műfaj: PrózaCimkék: gyerek, életmód |  |
Vannak dolgok, amelyek csak egyszer történnek meg velünk és megváltoztatják egész addigi életünket. Lehet, csak én éreztem ettől kezdve fontosnak mindazt ami volt és kiszíneztem a saját gondolataimmal még azt is, ami szürke, hétköznapi, semmitmondó...
- Kislányom! - mondom, de már meg is bántam, hiszen felnőtt, nem gyerek már... és máris magyarázom az iménti kijelentésemet.
- Nekem te a kislányom maradsz, még akkor is, ha felnőttél...
(Elküldtem a boltba az imént, mert nem volt itthon zsemlyemorzsa, pedig a csirke szárny, mellcsont rántva igen finom. A gulyás már fő a javában, a másik feléből..., fele-fele arányban...)
Készséggel kapja magára a kék melegítő fölsőjét. Megpróbálom a lehetetlent, hogy öltözzön lazábban, immár tucatjára, hiszen meleg van, de elutasítja ismét. Az érveit meghallgatva, de nem feladva, hiábavaló próbálkozásaimba lassan belefáradok és beletörődöm per pillanat, mint ahogy most sem sikerült a rábeszélésem. Belátom, hogy abban a kék felsőben érzi jól magát, hát legyen. Takarja el azt, ami őt zavarja... Nem pici pocit növesztett. De azt is miért?... Nem Ő akarta így. Az óta, hogy járt a "pokol kapujában" hatalmas változáson esett át. Felborult az egész addigi értékrendje, a hormonok egészen másként működnek, a nem kicsi műtéti beavatkozás következtében. Korábban sosem, de az óta mindig csak a feje és a hasa után megy. Szereti a tésztát minden elképzelhető formában. Valljuk be azt a legegyszerűbb elkészíteni. Hiába minden érv ellene, hogy nem tesz jót a túlzott szénhidrát bevitel, nem használ, lepörög róla.
A tudományos magyarázatom mit sem számít, és mire észbe kapok, már hipp-hopp, egyszer jóllakott a drágám, lehet éjnek évadján tette. Kijátszott, mint mindig, ha aludtam. Nem hallgat most már rám. Felnőtt a lányom! Megadással veszem tudomásul.
Félreértés ne essék, nem mázsás súly az, amit cipel, csak hatvan kiló nehezedik rá, mindez a harmincnégy kilóra vetítve, amivel a kórházból hazatolták... Mit mondott nekem a doki, amikor panaszkodtam?... pedig akkor még csak a súlyára. Nem ez a kórós - mondta, hanem ami volt, a harmincnégy kiló. Ekkor elgondolkodtam kissé és megértettem, hogy minden igyekezetem hiábavaló lesz a jövőben ezek után. Az egyetlen, amiben az örömét leli az, ha főzőcskézhet. Mindentől, ami az életben öröm lehetett volna, megfosztották, mire is számíthat a továbbiakban?
Most is látom, amint ott áll a téren és nézelődik. Vajon kire, mire vár?...
Megérti e ezt valaki? Mert én azon vagyok mind a mai napig, hogy megértsem a megérthetetlent. Mert vannak dolgok, amelyek csak egyszer történnek meg velünk és megváltoztatják egész addigi életünket. Lehet, csak én éreztem ettől kezdve fontosnak mindazt ami volt és kiszíneztem a saját gondolataimmal még azt is, ami szürke, hétköznapi, semmitmondó..., de az is lehet, amíg keressük a színeket ott is ahol nincs, talán mégsem veszett el minden?
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#27126) | 2013. május 17. 13:36 |
Köszönöm a biztatást. El kel néha még nekem is a segítség. Egyre többször gondolok arra, mi lesz, amikor már nem az én nyomomban jár? Persze ezt nyomban el is vetem, nem is hagyja, hogy mélyebben kifejtsem, így örök tabu marad... Nincsenek külön útjai, céljai... ezért ebbe mélyebben belegondolni sem szeretek. Nem keresem rá a választ, nem is igen kapnék kitől? Terhet cipel, ezért még ha átvitt értelemben is mondod a "túrabakancsot" árkon-bokron át, jó ha a lépést tartani tudja, de nem tudja, velem... Leállni? Lassítani, az meg nekem nem megy... Azért jólesik! :-) | |
Válasz Ködmadár hozzászólására (#27123). |
|
2. Ködmadár (#27123) | 2013. május 17. 12:59 |
Biztos, hogy nem veszett el minden! Én tudom, már többször ézreztem úgy. Új célt kell találnia a lányodnak, amit Te nem tehetsz helyette. Legfeljebb az új cél keresésére biztathatod! Kívánom, hogy találja meg, mert amíg élünk, mindig több út is áll előttünk. Lehet, hogy a főutat lezárták, de vannak kerülőutak. Ahol nincs, ott meg fel a túrabakanccsal, és irány árkon-bokron át! :-) | |
| |
