Folyton agyalok valamin, mit csináljak?
Dátum: 2017. december 07. 13:26Műfaj: ÉrdekességCimkék: folyamatosan gondolkozom, agyalás, kattogás, munkahelyi problémák, családi gondok |  |
Egyszer olvastam egy témánkba vágó kis szösszenetet, amin nagyon elgondolkoztam. Röviden arról szólt a történet, hogy minden jelenlévő ember bedobta a problémáit összeszedve egy papíron a középre helyezett kalapba. Miután mindenki végzett, húzniuk kellett egyet...
Amint elolvasták, milyen gondokat húztak, azonnal vissza akarták csinálni az egészet. Inkább a saját problémáikkal akartak újra továbbélni.
Amikor egész nap kattogunk valamin, mint az óra, akkor belekerülünk egy gondolatspirálba, ami nem enged kiszakadni. Stresszelünk a munkánk, fizetésünk, főnökünk miatt. Reggel már azon agyalunk, hogy mi vár ránk aznap. Délelőtt várjuk, mikor érünk már haza, de a délutáni teendőink során, már a délutánban élünk, hiszen fejben végigvesszük, mit kell elintéznünk, vagy mit fogunk csinálni, ha szabad az időnk. Aggódunk a gyerekeinkért, családtagjainkért. Izgulunk, hogy a randipartnerünk felhív-e, ír-e, bejöttünk-e neki. Végiggondoljuk, mit ronthattunk el és folyamatosan a végkimeneteleket ecseteljük stb.
Még csak elkezdtem írni mennyi átlagos dolog miatt raboljuk el az időt magunktól és belefáradtam. Pedig ezek egyikén sem kezdtem el még agyalni külön-külön.
Hogyan tudunk magunknak megálljt parancsolni?
Magamról is tudom mennyire nehéz befejezni a kattogást. A fenti történetből kiindulva próbáld meg, hogy a legnagyobb problémádat összehasonlítod olyan emberével, aki nálad rosszabb helyzetben van. Ez ilyen nagyon magyar szokás? Nem, csak emberi. A saját gondod mindig el fog törpülni valakiéhez képest.
A másik, amit hajlamosak vagyunk háttérbe szorítani a pénz-, munka-, családi problémák megoldása során, az a saját hobby keresése és űzése.
Hobby? Igen! Ezt,- mielőtt túlzottan felnőtté váltunk volna - szinte naponta, rendszeresen csináltuk. Sokszor nincs vagyoni értékük, talán időpocsékolásként is tekintünk rájuk néha, de élveztük. Azért, mert személyes értékei voltak. Számunkra egy külön világot jelentettek, mert amikor elkezdtünk valamivel foglalkozni, abba szívünket és lelkünket is beleadtuk.
Most tedd meg úgy újra, hogy azt az időt, amit a kattogásra fordítanál, éld ki régi választott tevékenységedben. Legyen az egy puzzle. Legyen az foci, társasjáték, amit a gyerekeddel is csinálhatsz. Neki is jó lesz és neked is.
Sokat filozofáltam arról, miért voltunk gyerekként „gondtalanok”.
Aztán rájöttem, hogy igazából annyit tiltottunk meg magunknak, hogy legyenek olyan óráink, amikor szó szerint „semmit sem csinálunk”. Így nevezzük ma azokat időket, amiken szórakozhatnánk, játszhatnánk, festhetnénk, kutyánkkal dobálnánk a labdát, a macskánkkal úgy játszhatnánk, mint amikor kicsi volt és kergette a madzagot. Ebből az is következik, hogy kevesebbet nevetünk, mert a nap 24 órájában csak arra figyelünk, hogy hasznosan töltsük az időt, eltervezzük a másnapot, a jövőhetet, a következő évet, majd a következő 5 évet is.
A problémákon az esetek 90 %-ban teljesen feleslegesen pattogunk. Minél többet agyalunk, annál inkább rástresszelünk, de úgysem fogjuk tudni őket abban a percben megoldani. El kell távolodnunk tőlük egy kicsit ahhoz, hogy értelmesen tudjunk (nem ráparázva) hozzáállni.
Még egy költői kérdést hozzáfűznék:
Szerinted miért mondják azt, hogy akkor éled a második gyerekkorod, amikor gyereked lesz?
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
