Ha már megírtad...
Dátum: 2013. február 24. 18:15Műfaj: VersCimkék: még akkor is van kihez írnod |  |
Kósza gondolatok, kavargó érzések,
Mik benned vajúdnak nap szülte éjjelen,
És oly ritkán mondnak értelmest, eszeset,
De ott csüngnek fürtben, mint valami jelen!
Úgy mondanád ki vagy, de mást nem érdekel -
Hát magadra hagynak, diszkréten, egyedül,
S ha mégis hallatszol – süketté válnak rád…
Nézdd, még a néma is szavaidon derül!
Bonts zászlót, fuss szélben, vágtass paripákon,
Halld a golyót élni, mi füledbe suttog.
Vagy fordulj… ég ellen, acélos szárnyakkal,
Hogy érezd a percet, benned, ahogy kattog!
Ha mindezt leírtad, s nem maradt már szavad,
Üres a szép lelked, kong benne a semmi
Csak a magány társad - mit nem tudsz elhagyni –
Pedig úgy akartad rútságát feledni!
Fogj csak kezedbe egy nyűtt, húrtalan lantot –
Formáld kezed dalhoz, mint ki mester, maga…
Virágozd fel szíved, hogy senki se lássa,
S ne szálljon körülted temető illata!
Aztán, dúdolgatva mindíg egyre gondolj:
Nem múlt el a világ csak – megpróbált, megint,
Mint ágat, ha terhel megfagyott hó súlya
Soron jövő télnek akarata szerint!
S ha nem kell keresni, mert szádra jön a szó,
Dallam mellé símul, eggyé válva vele…
Lelked is megnyugszik - már mosolyog néha,
Most csapjál igazán a húrokba bele!
Zengd, hogy élni… Csoda,- messzire halladjon! -
S minden itt, e Földön még örökké legyünk…!
Mit tettél érettünk, vagy csak nékünk adtál
Szívünkből köszönjük, édes Istenünk!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
