Határban (Marianna, és Bangoca)
Dátum: 2013. szeptember 16. 22:43Műfaj: PrózaCimkék: hortobágyi ősz |  |
Szóljon az a hegedű, cifrázza a citera, bőgjön a brácsa, duda holljon, harangnál jobban! Alá, pitymallatig múlatnám az éjt! Csak a péz, na az most kéne!
Határban
Baktattam a falu határában, zsíros sár fogta léptem. Épp hogy nem merültem térdig.
A pénz, azt kéne most besöpörni, oszt valahová világgá menni. Az utcai lámpa halvány izzójának fénye, árnyék utat mutatott elém. A híg sárban hangtalan irongáltam, csak néha hagyta el számat egy Istenkáromló szitkozódás. Messze még a falu határa! Disznók röfögése hallott, tikok káráltak, oszt mentem a kocsmába, Útkaparó, jó kis hely az, olcsóba mérik a meszely pálinkát. A korcsmárost majd megkérem, csurgassa teli azt a csuprot, búfelejtő törköllyel. Az segít majd feledni azt a barna szemű jányt! Ej, ha tudnám feledni huncut mosolyát! Delelőre járt még az idő, akkor még szép vót a világ. Eh! Futni kéne, szaladni messzire! Kell az a pénz. Béla bátyám pedig mondta: vigyázz fiam, hamis az a jány! Legínyekkel cicázik, kacsingat a szemivel hol jobbra, hol balra. A tűzhely meg hideg. Nem parázslik, míg csak nem is pillog benne a tűz, kihűlik az mindeg. Kell az a pénz! Debreczenben kondult a harang, októberi hideg éjszakát ígért. Tapostam a sarat, nem volt már messzibe a kocsmárosné, aranyvirág, oszt a citerszó idehallik épp. Régi nótát játszottak. Kiszáradt a tóból, mind a sár, mind a víz, a szegény barom is csak a pásztorra néz, Istenem teremtőm aggyá egy szép esőt… Na az megvót mostanáig! Ahen! Ja! Pityókásan szebb az élet! Húzzad cigány, húzd, amíg a húr pattan! Elpattant már a szív! Essél eső essél, bugyborékot vessél, húzzad cigány! Kell az a péz, kell az! A citerásnak is! Az eső függönyén átal a doktorúr úr, kémlelte a falu hangtalan magányát. Mihályné pálinkája, finoman simította a torkát a doktor úrnak. Lenézett az irkába, és újabb gondolatokat vetett a margó elé. Sár van, október vége, a malom előtt csúszkál részegen Janibá. Még mindig a Julcsa kell neki, Sok pénzbe lenne az, meg néhány tehénbe, marhába. Halkan vigyorgott markába, és egy újabb kört töltött magába a pálinkából. Egy hajtásra itta a vizes pohárból, és kicsit megrázta a fejét, ahogy a torkán végig csúszott a gyilkos ártalom. Felvette a ceruzát, megnyalta a végit, had fogják szélesen, oszt írta tovább..Persze, ja! A Janibá....Az öreg az tudja hogy kell a szépet tenni! Csak megpödri a bajszát, kácsint egyet, bicskájával kanyarint egy jókorát a szalonnából oszt már viszi is a menyecskét vecsernyére, pitymallatra meg már a Julcsa szoknyakorcát bontogatja. Kibontaná az egész világot, de a Julcsa kéne neki! Szaladni kéne, futni ki a határba egészen a mezsgyére, a semlyékre, kiáltani, hogy a pacsirta messze szálljon. Ne jöjjön a reggel, még ne! Ne! Kell még egy kör, kell, hogy marja még a torkot az a törköly, kell, hogy sírjon még a hegedű. Szóljon az a hegedű, cifrázza a citera, bőgjön a brácsa, duda holljon harangnál jobban! Alá, pitymallatig mulatnám az éjt!
Csak a péz, na az most kéne!
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#28110) | 2013. szeptember 19. 11:06 |
Ízes szóhasználatod némi nehézséget támaszt elém, de megpróbálom lefordítani. Így már értem. Nem volt könnyű az élet a múltban sem. Pénz kellett hozzá... :-) | |
| |
