Hegedű
Dátum: 2012. augusztus 11. 21:31Műfaj: VersCimkék: hogy megszólalhasson benned a dal, kell hozzá egy megfelelő hangszer |  |
Sose gondoltam, hogy dal van a szívemben,
S kell hozzá valami, hogy hallhatóvá legyen!
És nem tudtam azt se, hogy csak úgy él a dallam…
Valakihez szóljon, ne egyedül halljam.
Ugyan mit válasszak, mire áll a kezem,
Mi fog énekelni, dalolni majd nekem?
Zongorabillentyűk, fekete majd fehér…
Gitárhúr zengése, mi az égbe felér?
Dobok messze hangzó, ütemes pergése,
Harmonika méla, rekedt sercegése?
Hova, mihez nyúljak, mi lát a lelkembe,
Mi lesz ez a hangszer múló életembe?
Talán…az a kicsiny, törékeny…megbújva
A nagyok között árván, árnyukba szorulva!
Gyere, mutasd magad, ne féljünk egymástól,
Mint egy felnőtt teszi… picinyke darázstól!
Miközben forgatom – látványát szokva –
Választásom felől némiképp szorongva…
Felpattan helyéről, állam alá csusszan,
Húrjain a vonó kicsinyeket szusszan…
Majd bele kezd egy halk, ismeretlen dalba,
Útján… fogó kezem maga után csalva.
Csak ámulok rajta, ahogy sír és nevet,
Örvend a jónak, avagy rosszat temet!
Lehunyom a szemem és véle utazok…
Árnyékban pihenek, vagy napon rohanok.
Játssz csak tovább, bátran… míg a végére érsz,
Ne latold előre, hogy ott majd mit remélsz!
Sírj, ha úgy kell, bátran! - Vagy légy harsány: nevess!
A komor ég alatt is el ne feledd: szeress!
Te vagy hát az enyém, te ismered dalom…
A véletlen hozott, de már úgy akarom:
Húzd az életemet abba a vonóba,
S szívemben kinyílik majd a sárga rózsa!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
