Hétköznapi történetek (4)
Dátum: 2013. május 21. 17:00Műfaj: PrózaCimkék: kertészkedés, természet |  |
Túl nagy a csend körülöttem... Az lenne az igazi, mint régen. Amikor még segítségem is volt. Igaz, hogy nem volt ilyen szép a kertem akkor, de több volt benne a gyümölcs. (Kajszi, cseresznye, alma, körte, meggy, barack..) meg minden amit még kihagytam...
De hiszen ez természetes. Nem csak én öregszem, hanem a fáim is. A szomszéd se bírta egyedül. Végre megismertem a családját, eddig azt hittem nincs neki senkije. Csak annyi kellett, hogy kibukjon. Mindjárt tudták mi a dolguk. Kár lenne annyi bele fektetett munkáért? De valahogy ő most hiányzik.
Elidőzök kicsit a múltban. Hogy miért pont ő jut az eszembe? Nem tudom. De emlékszem, amikor felkísérte hozzám a kisebbik bátyám az új szomszédot és bemutatkoztunk egymásnak. Olyan korombeli, már nem srác, de a haját nyugodtan összefoghatta volna hátul, olyan macsósra, mindenesetre hosszabb volt, mint az enyém akkor, és nem kellett hamvasra festenie, amúgy természetes fehérsége tekintélyt parancsoló. Barázdák hálózták markáns barnára sült arcát, de azt már akkor is felfedeztem rajta, talán jobban a szemébe néztem, hogy jó ember lesz a szomszédom. De mint később kiderült, még egy megszállott. A munka megszállottja, aki a magányt szereti.
Nem, mint az elődje, aki mindig el volt foglalva a távcsövével, azon keresztül, mint kiderült gusztálta messziről a melleimet, miközben letusoltam munka végeztével. Kukkoló volt az öreg. Pedig szép hozzá illő felesége ott volt mellette derékig levetkőzve, sokkal nagyobb mellekkel mint az enyém, neki mégis a szomszéd gyümölcse volt kívánatosabb. De ez már az ő titka marad. Talán csak egyszerű emberi kíváncsiság motiválta és semmi egyéb hátsó szándéka nem volt. Én sem tudtam volna meg, hogy ez a hobbija, ha nem ő maga árulja el ezt a kis csínytevését.
Sorra cserélődtek ki a szomszédaim. Jöttek-mentek, miközben én mindig maradtam. Érdekes embereket ismerhettem meg ez alatt a harmincegy-néhány év alatt, nem mindig hétköznapi történet volt a velük való közelebbi megismerkedésem. Szinte kivétel nélkül mindegyik tartogatott számomra nem kevés meglepetést. Ki azért, mert a sok is kevés volt neki és mindig el akart csípni egy-egy szeletet a picinyke földemből,... voltak akik úgy érezték, akkor vannak biztonságban, ha kerítéssel veszik magukat körbe ... ki meg azért mert nem kapott elég figyelmet otthon és nekem panaszkodta el a nagy-nagy bánatát...
Folyt.köv.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
