vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Hétköznapi történetek (6)

Szerző: ZsevaDátum: 2013. június 14. 14:25 Műfaj: NovellaCimkék: szeretet, béke, pillanatok, kikapcsolódás

Igyekeztem a lehető legjobban ellazulni. A diófa sűrű lombozatán keresztül épp hogy átszűrődő fényre koncentrálni. Kezem, lábam lógattam az orgona és a fa közé kifeszített függőágyból...

 

Két évvel ez előtt engedtem meg magamnak ezt a luxust, de akkor nem egyedül élveztem. A cicáim sorban megtalálták mind az öten a számukra legmegfelelőbb helyeket. Egyik a fejem búbján, a másik a lábam között, a harmadik alattam a fűben, de mindahányan ott egymás között cserélgetve a helyüket, körülöttem, miközben átadtuk magunkat az édes semmittevésnek. A lányom letelepedett a bátyám egyetlen rám hagyott örökségére, a hintaszékbe, és én meséltem neki a régi, szép időkről, amikor még mindannyian együtt voltunk - mint ahogy most neked is, Editkém. - Akkor még nem tudtam, hogy ez az utolsó alkalom velük együtt.

... A rekkenő hőséget itt a sűrű lombozat alatt nem lehetett annyira érezni. Időnként, mert kínzott a szomjúság, lassan, nehogy megártson a mozdulat, csak úgy mezítlábasan kisétáltam a szőlő lugas közé és kerestem az Izabellát, végig kóstolgatva egy-egy szemet a csemegeszőlők közül. - Ennyit a szakértelmemről. - Merthogy mindig más telepített egy-egy tőkét. Igyekeztem közöttük valahogy eljutni ahhoz, amit nagyon szerettem - és nem csak én, de édesanyám is - az Izabellához.

- Nagyapám is szerette az Izabellát! - mondta Edit barátnőm.
- Nagyapád is tudta mit szeret a nagyanyád! - feleltem és folytattam tovább az elbeszélést.

... Végre rátaláltam erre az édes, finom, korai szőlőfajtára, melynek a zamata hasonlít a muskotályra és éppen itt volt az ideje, hogy leszakítsam magamnak... és elfogyasszam. Mindezt megkoronázva egy szelet friss kenyérrel. - Ha még nem próbáltad, itt az ideje! Mennyei élvezetben lesz részed! - tettem hozzá.

- Közben erőteljesen mosolyogj, mert irigyed is van. Én - mondja a barátnőm - Nekem ugyanis dolgoznom kell. Pedig úgy imádom a diófát!

- Ne irigykedj! - Az sem segítene, ha sajnálnálak. Ilyen a sorsunk, nem is egy csapás. Inkább várd ki türelemmel a sorsfordulódat. Nekem az már pár éve bekövetkezett és tartósan úgy is maradt. Ellentétben veled én nem vagyok jó házi-tündérnek.

- Nem segít, ez igaz. De jó érzéssel tölt el, az együtt érző kedves szó. Sorsfordulómat várom. Igen - felelte Edit barátnőm.

- Ma is kint voltam. Ebben a rekkenő hőségben, azért sincs ezen mit irigyelni. Kifelé még hagyján, mert korán reggel, hat óra tájban, még a szél is fújdogált. Gond egy szál se, amíg kint vagyok. De hazafelé azt hittem nem élem túl... Itthon aztán már jó. Ilyenkor nem bánom, hogy már nem kell robotolnom. Viszont együtt érzek azokkal, akik, mint te is húzzák még az igát!
*
... Holnap ismét "ellazulok". A diófa sűrű lombozatán keresztül épp hogy átszűrődő fényre koncentrálva kinevetem azokat, akik nem ugyanezt teszik. Közben szőlőt majszolok és játszadozom a két fogadott cicámmal, mert hogy ott lesznek az holt biztos. Ezt a semmittevést egyedül élvezni az igazi... ilyenkor jönnek a szebbnél-szebb gondolatok... Ott van előtted csak le kell írnod...

Ég felé törő napraforgó száraz, egyenes ága,
Meghajlott lecsüngő virágára röppenő madár,
amint a magot kivájja,
Pillangó röpte, kacagó madárhang,
Lustán elnyúló macska alakja,
Távoli tornyok, a látvány színei szememet odavonzza,
Ennek vagyok most már örökké a rabja.

Folyt.köv.
 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

---

1. Zseva   (#27453)	2013. június 18. 15:03
Köszönöm kedves János, hogy olvasol. A gratulációdat külön... Néha muszáj megragadni a pillanatokat és csak annak élni!!! :-)
Válasz Bányai János hozzászólására (#27447).
2. Bányai János   (#27447)	2013. június 18. 08:58
Kedves Éva! Hétköznapi, de mégis különleges történeteidet érdeklődéssel olvasom, következtetéseid többségével egyetértve, gratulálok!
3. Zseva   (#27432)	2013. június 16. 13:44
Köszi Macsek... Ez egy ilyen idilli lustulós pillanat, amikor alkalmam volt megszemlélni az élet ezen apró mozzanatait... Ennél hitelesebben leírva már a giccs kategóriát súrolta volna... pedig az életnek vannak ilyen hangulat mozzanatai... :-)
Válasz Macska hozzászólására (#27431).
4. Macska   (#27431)	2013. június 16. 11:11
Hoppá! Egy vers Évától, és nem is akármilyen. Bevallom, ma már sokkal kevesebb verset olvasok el, mint prózát. Ennek oka, hogy sokukat erőltetettnek érzem. Hogy egy vers miért tetszik vagy sem? Az egyik olvasása közben fáradok, csak tisztességből olvasom végig. A másik sorai könnyedén visznek előre. Felkelti az érdeklődésemet, belefeledkezem a megjelenített képekbe, hangulatokba, érzésekbe. Versed szavai hitelesen adták át a falusi idillből merített ihletedet. Részem lett az élményedben. Nem a téma, sokkal inkább a stílus dönti el a hatást. Van, hogy a gondolat világmegváltó volt, de a szavak nem állnak össze, néha pedig zseniálisan sikerül az egyszerű gyerekvers. Gratulálok! :-)