Híd a Tisza felett
Dátum: 2015. október 27. 19:32Műfaj: PrózaCimkék: osztálytalálkozó |  |
Látod? Nyugszik az est fénye! Látod, kapaszkodik a Nap, ünnepelne, és égből fényeket követelve sikálta lábunk, legyőzte a távolságot a lét, és égben éledt fények közt mind a harmincöt évet. Híd a Tisza felett! Már örökre.
Reflexióm
Híd a Tisza felett
Vegyesek voltak az érzelmeim, kissé magam alatt voltam, talán ölelnek, talán nem. Én ölelném őket! A kedvesem meg küldte a jeleket, hogy érezd magad jól. Kicsit lélekben utánam küldte szívét. A Tisza meg halkan ballagott, mert már ezt teszi ezer és ezer éve. Fenn az égen ragyogott a nap, én meg egy cigit gyúrtam; vadul fénytelen lett. Hm!
Ballagtam tovább a hídon, néztem a sirályokat, ahogy kapkodják a mát. Talán őszinte vagyok, talán nem, talán az vagyok, aki én. Túlparton meg talán a harmincöt varázs. Varázs, emberekbe zárva. Gyula Ilivel beszélgetett, akkor érkeztem. Jókor, már gyülekezett a társaság.
A Tisza habjain futott egy égi hullám, találkoztak ismét a lelkek, kitört belőlem, gyerekek! Szeretlek bennőtöket! Híd a Tisza felett!
Vegyesek voltak az érzelmeim, kissé magam alatt voltam, talán ölelnek, talán nem. Én ölelném Őket! A Tisza meg halkan ballagott, mert már ezt teszi ezer és ezer éve. Fenn az égen ragyogott a nap, én meg egy cigit gyúrtam, vadul fénytelen lett!
Látod? Nyugszik az est fénye! Látod, kapaszkodik a Nap, ünnepelne, és égből fényeket követelve sikálta lábunk, legyőzte a távolságot a lét, és égben éledt fények közt mind a harmincöt évet. Híd a Tisza felett! Már örökre.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
