Hogyan lesz valaki „anyuci pici fia”?
Dátum: 2018. január 08. 11:01Műfaj: ÉrdekességCimkék: nárcisztikus személyiségzavar, elnyomás, aranygyermek, megalázás, anyuci pici fia |  |
Képzeld el azt, hogy a szüleid mindent megadnak Neked két feltétellel: nem lehet szabad akaratod és teljesen behódolsz feláldozva ezzel Önmagad. Milyen életed lenne?
Ha nem így neveltek és „szerettek” a szüleid, el sem tudod képzelni azt, hogy ebbe bárki belemenne és tudna így élni.
A helyzet az, hogy nem is ment bele – belegyötörték, belenevelték, megtörték - és nem is tud így élni – mert mindig az anyja életét fogja élni.
Anyuci pici fia eleget tett a feltételeknek és teljesen normálisnak, természetesnek tartja felnőtt korára ezt a parazita életet. Kár belefogni az ilyen ember személyiségének helyrerakásába (felépítésébe) addig, ameddig anyuci ott van. Már pedig ott lesz!
Az ilyen szülő örökre megnyomorította a gyerekét.
Ezt a kárt soha nem hozza rendbe már senki.
Az ilyen, többségben anyák, nagymester szinten gyakorolják hatalmukat gyermekük felett. A gyermek számukra nem más mint rabszolga. A szeretet egy színjáték, amely csak az érzelmi zsarolásként alkalmazható. Céljuk az, hogy a gyerekük örökre velük maradva őket szolgálja.
Hogyan érik ezt el?
A „szeretet erejével”. Ne zavarjon össze, nem a gyereke iránti feltétlen szeretet, hanem az önimádat és önzőségének kiteljesedése vezeti ebben. Ezek a szülők nem szeretik a gyermekeiket, önmagukat szeretik. De gyermekeik fejébe azt ültetik el kiskoruktól, hogy féltő szeretetük kényszeríti arra őket, hogy hívogassa (zaklassa) a gyerekét, hogy tudja jól van-e. Azért kell, hogy tudjon fia minden egyes lépéséről, kapcsolatáról stb., hogy mindig a saját érdekei irányába befolyásolhassa a megszerzett információkkal a gyermekét.
Senki más nem tud úgy gondoskodni a fiáról mint ő, senki sem tud többet a lelkivilágáról mint ő, senki sem tudja nála jobban mire vágyik a fia. Miért? Mert a fia az tulajdonképpen felnőtt korára anyuci elvárásaivá válik. Folyamatosan aláássa gyermeke önbizalmát, önértékelését. Gyakran él megszégyenítéssel, ami lelkileg lerombolja a "férfi" egzisztenciáját. Ezt úgy éri el, hogy minden ismerősnek csak a negatív, gyakran kitalált, történeteket meséli el. Csemetéjük lázadását szeretetmegvonással bünteti. Fia minden tettét kiforgatja és felnagyítja, majd felhánytorgatja, hogy bűntudatot generáljon benne. Folyamatos szorongó állapotot teremt, elbizonytalanítja, feszültté, és kiszolgáltatottá téve "szeme fényét". Szó szerint lelkileg terrorizálja. Ha kérdőre vonná valaki, akkor olyan mártírként állítja be saját anyaságát és az azzal járó felelősségét, aggódását, hogy a végén megsajnálják. Képes sírni, óbégatni, szívéhez kapva eljátszani a király drámát.
Na de anyuci életében van egy rettegett dolog, mi van ha valaki elszúrja, amit eddig elért - a fiam beleszeret valakibe.
Azért hogy rémuralmát semmi se borítsa fel, a leendő anyós mindent bevet, hogy ez ne fordulhasson elő. Minden barátnőt igyekszik elüldözni. Ha akad egy, akit nem sikerül és elviszi otthonról a fiát mégiscsak, akkor előtör belőle a fúria. Ragadozóként csap le minden olyan szituációra, amikor alááshatja a menye tekintélyét a fia előtt és viszályt szíthat.
Hát de nem veszi észre, hogy tönkre teszi a fia életét?
Dehogynem, csak nem érdekli. Tökéletesen tisztában van azzal mit csinál! A mini diktátorunk latba vet mindent hatalma gyakorlása érdekében, hogy gyerekét – az ő házi rabszolgáját – örökké maga mellett tudja, hogy igényeit, szeszélyeit kielégítse.
Külső szemlélőként ennyit érzékelünk ebből az elborult kapcsolatból:
PL.1. Anyuci rosszul érzi magát – mondjuk beütötte a kisujját – a kisfia máris életmentés gyanánt éjszakákat alszik otthon, csakhogy vigyázzon rá.
PL.2. Emberünk elmegy valahova, előre megígéri 10-re otthon lesz, ezt fogja csinálni és a haverja hazaviszi.
Mi történik anyuci fejében?
Ekkor diktátorunk azonnal elraktározza magában ezeket az információkat és elkezdi előkészíteni haditervét. Fel fogom hívni mondjuk 8-kor minden rendben van-e aggodalmamat kifejezve, majd 9-kor. Zaklatva azzal, hogy mikor jön már. Ha nem jönne meg 10-re, akkor utána percenként hívogatva, jól van-e, már aggódom kifogással. Na de mielőtt elmenne még elmodnom mennyire veszélyesek az utak, az emberek, mit hallottam a híradóban és még megpróbálom lebeszélni arról, hogy elmenjen itthonról. Amennyiben emberünk a lebeszélésnek ellenállva mégis kitenné a lábát otthonról a következők zajlanának le. Anyuci otthon rögtön a közelébe helyezi a telefont és vár. Amint nem tudja magát lekötni azonnal hívja a fiát mit csinál. Lejátsza az előbb említett híváshullámot. Ha a fia azt mondja jól érzi magát – mi az hogy nélkülem jól meri magát érezni, még a végén többször is elmegy, elköltözik és magamra hagy – azonnal kitalál valamit, hogy neki gondja van – mondjuk iszonyúan fáj a feje – és bűntudatot kreál a fiában, aki rohan is haza.
A listát reggelig lehetne folytatni. Pont az ilyen gyakori példák sarkallják próbálkozásra sokszor a feleséget, hogy a férjét elgondolkoztassa, illetve arra, hogy növesszen tököt, de nem fog működni.
Pontosan azért, mert minden egyes gondolatban, mondatban, érzelemben, cselekedetben ANYA él tovább.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
