Idegenek
Dátum: 2013. május 19. 06:24Műfaj: PrózaCimkék: férfi, kapcsolatok |  |
... És azon veszed észre magad, hogy várod azt a feléd mutató mozdulatot... Mindenkit nem ölelhetsz meg és nem taszíthatsz el... Idegenek... de én az embert látom bennük...
Ott van. Naponta elmész mellette. Ránézel. Arcán lenyomata az életnek. De te csak egy pillantást vetettél rá, mint ahogy azt is érzékelted, ő is tudomást vett rólad. Hiszen visszanézett. Már nem vagytok többé idegenek.
Hányszor megyünk el naponta egymás mellett? Azt sem tudjuk a másikról ki fia, borja? De fontos szereplőjévé válik az életünknek, ha tetszik, ha nem a mindennapjainknak. Már akit érdekel a másik léte?!
Engem mindig érdekeltek az emberek! Kifejező eszköz híján mindig tudtam kommunikálni bárkivel, ha viszonozta is azt. Még akkor is, ha ki sem nyitottam a szám. Egy szemkontaktus elég volt nem egyszer, hogy a bizalmat, ami ahhoz kell, hogy egyik ember közelebb kerüljön a másikhoz, megteremtsük a közelségünk mellett. A többi már kinek-kinek a saját érzéke, érzete, igénye kell hogy legyen.
Elmehetsz egy másik ember mellett anélkül, hogy különösebb érdeklődést tanúsítanál irányába. Tudomást vehetsz viszont a létezéséről, de csak ennyi, ha több nem érdekel belőle. Naponta találkozhattok, hogy nem szóltok egymáshoz egy szót sem, mégis valami összeköt benneteket láthatatlan, kimondatlanul, ha más nem, az ismétlődése a találkozásoknak.
Mindenkit nem ölelhetsz magadhoz, és nem taszíthatsz el. De akad közöttük olyan, akit érdemesnek találsz rá valamiért, hogy közelebb kerüljön hozzád, hajt a kíváncsiság.
Már nem elég, hogy csak a szemét látod, ami kékes színében szinte világít..., a szőke beállított séróját, a farmer ing alól kivillanó keresztjét, amit valamiért hord, már több kell. A hangját is szeretnéd hallani! Ha odafigyeltél észrevetted irányodban az érdeklődését. Bólintott köszönésképpen és már csak rajtad múlik, hogy meg akarod-e ismerni őt magát, az embert. Vagy őt érdekli-e ezen kívül, hogy ki vagy te? Vagy elmentek egymás mellett ezután is, mintha mi sem történt volna... Érdekelte.
Életünk során nem egyszer kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor a mögöttes dolgok vállnak hihetetlen fontossá, minden mást félretéve. Aminek addig nem is tulajdonítottunk semmi jelentőséget fontosabbá válik, mint bármi más. Nem érted még magad sem, hogy miért foglalkoztat ennyire ez az eddig számodra még ismeretlen, idegen ember, a férfi, aki mindig egyedül van?
Mindennapos tevékenységed során egyszer csak úgy veszed észre nem vagy közömbös számára sem. A jelek felerősödnek! Minden arra inspirál, hogy odafigyelj, amerre ő mozdul. És azon veszed észre magad, hogy várod azt a feléd mutató mozdulatot. Az érzékeid reagálnak, működnek. Már többé nem vagytok egymás számára idegenek... És még a hangja se hagy hidegen!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#27174) | 2013. május 19. 19:03 |
Szia Macsek! Nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket. Ott álltunk az újságos stand előtt a sorban, mint más alkalmakkor. Akkor történt. De csak addig és egy pillanatig, amíg az ajtó mögül egyszer csak az eladó egy hatalmas szatyrot nyomott a férfi kezébe, melyet rövid időre helyezett el nála... mint kiderült ő a nővére volt. Megzörrent a szatyor és én megláttam a tartalmát. Az összepréselt sörösdobozokat... Báng! A látszat néha csal! :-( | |
Válasz Macska hozzászólására (#27173). |
|
2. Macska (#27173) | 2013. május 19. 18:16 |
Szia Éva! Az így kezdődő ismeretség sokkal izgalmasabb, mint pl. interneten elolvasni valakinek a profilját. Amikor valakiből látod a lénye felszínét, és biztos vagy abban, hogy van számodra látnivaló a felszín alatt is. Nem is ragzom, hiszen olyan szépen leírtad. :-) Puszi! | |
| |
