Idő

Szerző: Nagy László MiklósDátum: 2012. március 22. 10:11

Műfaj: VersCimkék: vágy, szerelem, idő

Idő

Most nem sietsz! Nem rohansz,
úgy mint mikor ölel,
s csókjával bódulatba kerget,
elvesztve eszemet!
Még meg is állsz, nem engedve
hogy hozzá hamarabb jussak,
sőt, tán még kicsit vissza is
fordulsz!
Légy átkozott, mert máskor
biza ügetsz, tán vágtatsz is,
csak hogy érezzem majd
minél hamarabb az Ő hiányát,
karomba kevesebbet fogjam,
fejem egyedül, búsan
párnámra hajtsam!
Hát jöjj, vedd el utolsó pillantását,
szemének mindent elmosó varázsát,
kezének érintését, csókja mézédes ízét,
hangjának dalolását…
Csak jöjj!
Vedd ki szívemből dobbanását,
csak kacagok rajtad…
sehonnai pillanat,
múló perc,
ballagó óra,
nem tudsz ellene tenni,
mert a szerelem mint a világ…
Örök!