Joseph reménykedései

Szerző: Egervári JózsefDátum: 2013. december 28. 13:50

Műfaj: VersCimkék: tél, ünnep, érzelem

Joseph, a vak, konok szörnyeteg,
hitte egy szebbnek tűnő napon,
nem hiába teremtette Isten a
finoman tekergőző jégvirágokat
az ablakon.
Joseph, a vad, gonosz szörnyeteg,
vitte hátán múltja zsákját, rongyosat,
s úgy vélte, tán nem hiába teremtette
Isten, még ha életéért már senki egy
petákot sem ad.
Joseph, akár egy hógörgeteg,
zuhant a mélybe, hallgatagon,
s tudta, Isten nem hiába engedte
el kezét, miközben oly sokan
járkáltak az utakon.
Joseph, akár a tört jeget
megvilágító gyenge téli fény,
csak ült a semmi szélén, némán,
s tudta, ha az idő megállna is,
már alig van remény.
Joseph, a vak, konok szörnyeteg,
hitte egy szebbnek tűnő napon,
szinte hiába teremtette Isten, a
tekergőző jégvirágok úgyis
elolvadnak az ablakon.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Egervári József (#28956)	2014. január 02. 20:02
Kedves Ködmadár! Köszönöm. Én is szeretem a verseidet, mert dühösek, keserűek, tüzesek, kreatívak!
Válasz Ködmadár hozzászólására (#28954).

2. Ködmadár (#28954)	2014. január 01. 01:31
Szeretem ezt a versedet most is. Szeretem a verseidet. Szép és szomorú...