Kertben kell virág
Dátum: 2012. június 16. 15:37Műfaj: VersCimkék: minden |  |
Gyöngy az és almabáj,
vendég képében álomgyár,
ébredő őz nyakán,
a hamisítatlanúl ing ujján.
Teszed ezt másnak,
Veled alszom el,
halkan csipogó szelence .
Kerregő kiskalap,
hatalmas szónok elégetett hava,
Gyarló félelem akarata,
önzetlen gyávaság.
Míg nyilnak fénysugarak,
az öreg almafán,
amíg el nem múlik,
míg lehet orgonál.
Horkolnak-e bogarak abban az álomban,
ahol hímezve terítik meg az asztalt,
és vidám nótában lemossák a vizet,
évezredes hagyományát, családi pátoszát.
Még érzem azt a szellőt, amit fújtál,
még keresem azt a szót, amit elhagytál,
látok mindenkit, akit átemeltél,
az elmúló évek kapuján...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
