Kinek kéne lennem?

Szerző: Pósán FerencDátum: 2015. április 05. 00:20

Műfaj: VersCimkék: céltalanság, ferenc, pósán, kéne, lennem, lenni, kinek, reménytelenség

Arcok és névtelen alakok,
egy szót se szóljatok,
csak is takarjatok. Fehér
homályban, kifakult
decemberi álruhában.
Életem álmában nem
vagyok egyedül, csupán
énem elmerül. Míg tétlenül
nézem a sátor oldalán, oly
hiábavalóan, oly ostobán.
Mert mostohán rakodom,
minden lélegzetem, minden
pillanatom egymás után.
Minden hiábavalóság,
az igazság már hazugság.
Így hát levetem magam
Tartarosz ősi színhelyén,
hadd szűnjön meg ott a
hamis valóság, a Te és Én.
S legyen egy új világ bennem,
hogy életre keltsem azt,
akinek már rég kéne lennem.
Embernek, a természetben.