Ki tudja?
Dátum: 2013. május 03. 12:34Műfaj: PrózaCimkék: gondolatok |  |
Valamiről írni kéne... ... Írhatna mondjuk az afrikai nagymacskákról. Arról, hogy a fiatal gepárdok, ezek a csodálatos teremtmények azt hiszik bárkivel szembeszállhatnak, még az oroszlánnal is...
Nem tudjátok, de ő érzi. Nagyon szeretne túljutni sok dilemmán.
Az egyetlen lehetősége is azon múlik, hogy félre tudja e tenni a sérelmeket. Mások félre tudják e tenni?
Mindez nem csak egyedül az ő döntése. Nem csak egyedül rajta múlik. Szerinte mindenkin.
Figyelembe kell e vennie a másikat, ők vajon hogy gondolják, hogy élik át ezt az időszakot?
Felhasználni? Kihasználni a lehetőséget, amit számára egyedül ő tud nyújtani? Könnyű ezt mondani! Ha egyszer nem a kenyere mások kihasználása. Mert szerencsétlen? Mert az élet számára nem adott többet, jobbat, csak elvett? Ki tudja ezt?
Itt van ez a csodálatos idő! Élvezhetné! Élvezhetnénk! Erre várt, vártunk, talán Ő is... Erre ki van téve a saját, mások hangulatának (kényének, kedvének). Ő nincs benne. Eszébe sincs, nem is tudja... csak érzi, hogy valami nagyon nincs rendben. Valamiért az anyja nem érzi jól magát. Meddig akadályozzák még egyesek azt, hogy jól is érezzék magukat a saját bőrükben? Meddig az addig?
Tudjátok például azt, hogy mi mindent megpróbált már az óta is, ami itt zajlik? Nem elfeledkezve a kötelességéről sem menet közben, ami a háztartást jelenti, a telek körüli gondjait, a még megmaradt teendőit az előző évről? Behozhatatlan, de nem elmulasztandó, lemaradásokat pótolva ezzel. Mindezt semmi, senki segítsége nélkül tudja csak megvalósítani... Kire is számíthat? Mennyi elmaradt, befejezetlen dolog lóg a levegőben, amibe bele sem kezdett, (kedv, energia, erő híján) de bele kell törődnie? Ahogy sokan mások is ezt teszik. Az élet nem áll meg itt és most.
Valamiről írni kéne!
Kár erőltetnie az alvást, úgy sem jön álom a szemére. Semmi értelme a plafont bámulnia, ha egyszer nem lát a sötétben. Nagy nehezen rászánja magát és kikászálódik a jó meleg puha ágyból pusztán azért, hogy ne teljen üresen az idő. Írni kéne valamit, de semmi nem jut az eszébe akkor, amikor kellene, pedig a téma ott hever a lába előtt, csak le kéne hajolnia érte.
De miről írjon, ami nem elcsépelt téma, ami kicsit is közelebb hozza az egyik embert a másikhoz? Amit még nem írt meg más. Olyan talán nincs is.
Írhatna mondjuk az afrikai nagymacskákról. Arról, hogy a fiatal gepárdok, ezek a csodálatos teremtmények azt hiszik bárkivel szembeszállhatnak, még az oroszlánnal is. Aztán az üldözőből üldözött lesz... A végén a lecke már nem az, hogy hogyan üldözzük az oroszlánokat, hanem hogyan fussunk el előlük... Hmm.
Írhatna talán egy közösség életéről, de úgy megírni, hogy ne tűnjön az panasznak, ha egyszer az, nem lehet. Ugyanis mindenki a saját szemszögéből látja a dolgokat jónak avagy rossznak, nem a másik fejével gondolkodik. Nem írhatja le mint külső szemlélő, ha egyszer maga is ennek a közösségnek egyik tagja.
Írhatna például a méltóságról, arról, hogy úgy kellene tenni a dolgait mindenkinek, hogy a nap végén szembe tudjon nézni a saját tükörképével... A hiúságainkról és egyéb emberi gyarlóságokról. Mások félelmeiről és kudarcairól nem tud, de a sajátjáról már éppen eleget írt.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#27038) | 2013. május 05. 21:18 |
Köszönöm kedves Józsi! Valóban megnyugvást jelent az írás. Csak elkezdeni volt nehéz, azután már jöttek a gondolatok, látszólag semmitmondó, de még ebből is érezni, hogy valamit nagyon akarunk... | |
| |
2. Neubauer József (#27033) | 2013. május 04. 22:56 |
Kedves Éva! Szerintem,ép arról írtál,mi most Téged a legjobban foglalkoztatott.Kiírtad magadból,és az érzés,mi utána jött,a megnyugvás pillanata,az volt ,mit kerestél,mikor leültél írni. Nagyon tetszik! | |
| |
