Kívánság

Szerző: KödmadárDátum: 2015. április 20. 20:32

Műfaj: VersCimkék: szerelem, remény, vers

Kéjed fényével ragyogd be kék egem,
csókolj át a végtelen, sötét éjeken!
Olvadj fel bennem, miként az izzó láva,
égess porrá mindent, mi utadba állna!

Fonódj rám, mint inda, élő fát ölelve,
virágot hajts minden ébredő reggelre!
Legyél folyó, büszke, parton is túl áradj!
Törd-zúzd a falakat, moss el minden gátat!

Legyél erdő-rejtek, ölelj estelente!
Megbúvok öledben, némán, elmerengve.
Legyél búza mező, kukorica tábla,
étkem, szenvedésem, túrt rögökön járva!

Legyél talán mégis, legyél mégis férfi,
meleg tekintettel, édesen igézni!
Bátor hős, ki kedves, mindig nagyon szeret
- a világot járja, de sohasem feled!