Levél

Szerző: KödmadárDátum: 2013. június 21. 16:15

Műfaj: VersCimkék: vers, levél

Dávidban bíztam, és azt reméltem,
Segít megírni majd első regényem.
A címe az lett volna, Szerelmes levelek,
Viszonzatlan szerelem-ként küldöm már Neked.
Hosszú hónapokról szól, mely gyötrelemmel teli,
A vágy diktálta sokszor, s néha képzeletem szüli.
Jobb lett volna tán, ha feledem az ügyet örökre,
És nem agonizálnék még mindig fölötte!
Írás közben talán majd megértem,
- Bár szörnyű most mindezt újból megélnem!
Elküldök belőle Neked néhány érdekes részletet,
Hogy bátran fogadjam éles kritikád,
Segíts nekem ezzel, te kedves, jó barát!
Verseimet láttad már, s most hozzá teszem,
Beleszövöm ezeket is regényembe szerényen,
Mert ott a helyük, oda születtek ők,
S ott emlékeztetik Őt rá a múlt idők.
Ne habozz hát elolvasni mindent, amit adok,
Ha nem is szerzek vele mindig felhőtlen, szép napot!
Gyűjts össze apróra minden kis hibát,
Ha kell, választok miattad új taktikát!

(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.