Ma értette meg igazán…
Dátum: 2016. december 30. 17:43Műfaj: EgyébCimkék: fájdalom, egypercesek, mindennapok |  |
Még mindig a kutyaharapást nézegette. A szomszéd többször mondta Lajoskának, hogy ne incselkedjen Harival, mert megjárja. De Ő ügyet sem vetett rá, iskolából hazafelé folyton piszkálta a kerítést. A mai napon kibújt a dróton Hari és......
Még mindig a kutyaharapást nézegette. A szomszéd többször mondta Lajoskának, hogy ne incselkedjen Harival, mert megjárja. De Ő ügyet sem vetett rá, iskolából hazafelé folyton piszkálta a kerítést. A mai napon kibújt a dróton Hari és jól belevájta nagy és hegyes fogait Lajoska combjába. Utána, mint aki törlesztett, távozott, visszament és már nem is érdekelte a gyermek.
Lajoskának sok mindent megengednek a szülei. Ritkán fegyelmezik, akkor is csak inkább egy kis ejnye-bejnye a helyreigazítás. A szomszédban bezzeg más a helyzet. Tibike szülei komolyan veszik, hogy foglalkozzanak fiukkal. Azt szeretnék, hogy gyermekük tettei miatt sose, vagy csak ritkán kelljen bánkódniuk. Tibike általában követte is azt, amit szülei tanítottak neki, de sajnos nem mindig. Egyik alkalommal például arra kérte Őt Lajoska, hogy gyújtson rá. Félt, de Lajoska azt mondta, nem lesz semmi baj. Megtette, függetlenül attól, hogy édesapja azt tanította, hogy a cigarettások mind rövidebb ideig élnek.
Nem értette, hogy miért halnak hamarabb, mert Lajoska nagyapja már a nyolcvanat lépte át és többet szív, mint bárki más a faluban. Az édesanyja meg sose szívott egyet sem, mégis meghalt pedig csak harmincöt telet látott. A gyomorrák nem kímélte. Hat hónap alatt elvitte. A Lajoska? Ő meg csak szívja és szívja, mint a nagyapja. Tüdőzi is mind egy szálig. A szüleitől is volt mit tanulnia e téren. Édesapja reggelente már felkelés után azonnal gyújt is rá. Édesanyja meg el sem tud aludni a nélkül. Cigaretta mindig van otthon, még akkor is, ha ennivaló csak ímmel-ámmal.
Talán úgy egy hónapja volt, hogy Lajoska kiment az egyik tanóráról mondván, hogy wc-re megy. Ki is lett engedve. Elment az illemhelyre, de igazából nem azért, hogy dolgát intézze, hanem rágyújtani. Rá is gyújtott. Áprilisban múlt tizenegy, de már meg se kottyan neki a napi tíz. Hat a suliban a szünetek közt, négy meg másutt.
Péntek volt ma. Suli után. A harapás tényleg nagyon fájt neki, ezért csapvízzel hűtötte, mosogatta. Annyira vérzett, hogy gondolta lefekszik, megpihenteti és zoknijával átköti. Mivel erősen fújt a szél keresett ehhez magának egy jó helyet, oda feküdt. Mindig ide szokott, ha el kellett bújni. A szalmásba. Benn egész meleg volt, nem lehetett érezni a késő őszi hidegszeles időt. Bement a szalmaalagút végéig, ott volt a legmelegebb. Ahogy beért már semmit sem látott, gondolta gyufát gyújt……
A temetésen
A pap éppen elmondta utolsó szavait. Szülei keservesen sírtak, nem tudták elhinni, hogy ez történt drága kisfiukkal. Géza bácsi, a harmadik szomszéd, aki végig hallotta a hörgő jajkiáltásokat el se ment, mert sokkot kapott. Pedig Ő aztán megjárta a poklot is a seregben. Nem tudott bemenni érte, mert a lángok négy méter magasan álltak. Kettő perc után megszűnt a hörgés. Ha láttál még csúnya tetemet, ez az volt. Koromfekete. Nem tudni melyik végén volt a fej, melyiken a láb.
Tibike meg apukája részvétüket fejezték ki, aztán indultak haza. Szorította édesapja kezét. Egyre csak apja szeretetteljes tanítására gondolt. Az édesapa letekintett a fiára és csak ennyit mondott: „Látod, ezért fontos mindig szót fogadni. A gyermek ma értette meg igazán az apját……
Írta: Benkó Attila (Aszód, 2016.12.13)
A szerző szerinti tanulság:
Mindig hallgass szerető szülőd intő szavára, mert egy ilyen szülő a legjobbat akarja neked! Ha szülő vagy, Te oktasd a gyermekedet, mert ha ezt nem Te teszed, majd más megteszi helyetted…….
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
