Malomkő
Dátum: 2017. május 19. 22:26Műfaj: PrózaCimkék: lelkeden a súly |  |
-Fehér rózsát vettem, három szál vigasztalanságot, és fekete tüll szorította vágytalan álomba a vágott virágot. -Dorozsmán a templomban hideg volt, és nagyon nem éreztem, hogy a mise miatta, végette szól, csak ezek a szokott sablonok.
Pokol-kemény malomkövek
-Fehér rózsát vettem, három szál vigasztalanságot, és fekete tüll szorította vágytalan álomba a vágott virágot. Mára már szirma hull a homokos lösz dombra itt a Duna és a Tisza közti határban.
-Dorozsmán a templomban hideg volt, és nagyon nem éreztem, hogy a mise miatta, végette szól, csak ezek a szokott sablonok,
hogy a kürt ha szólít, akkor az életet ádd, add igaz lelkednek. És nyugtattam magam, kissé fárasztón vágytam, hogy ne röhögjek a színtelen liturgián.
Padok gerincet nyomó vigasztalhatatlanságában. Hátamba vágott, nyugalmat színleltem.
Vissza tértem önnön magányomba, ám Mária halkan suttogta, hogy eddig szomorú voltam, de most végre nevethetnékem támadt, ám mögöttünk sirámban mondták az alázatot, ments meg minket… Jézus és Mária. Nem fakadt tűzvirágba egy csipkebokor sem. Áldott legyen az Isten, és kis harang szólított végre álljunk fel a hűs szegletben.
-Mária szemén semmi nem látszott, csak nézett.
Disztingválta magát, végül is van legalább három diplomája. Érzelemből biztosan…
Pokol-kemény malomkövek, de ma már égetnek, így csak hamu és por, pedig még akartam látni, felkészültem, hogy halott fehér arcába utoljára bele nézzek.
Mondd hát! Ha hamuban és porban látsz újfent, síromra dobsz majd pokol kemény malomkövet?
Vagy néhány sárga rózsát.
A stukkó! Érted a stukkó! Le fog válni, mondom, hogy a klasszikust vedd elő, mert az a tuti, a Colosseumot is ezzel építették, égetett vulkánhamu. Vágod, most várat építünk, ne hagyd ki az alapból sem!
Mit csinálsz, nem kell ide lézer, mert ha a tál vizére teszed az élet megmaradás törvényét, a gabona szárát, hát láthatod, hogy a piramist hogy alapozták szemmértékkel.
Persze tehetsz rá sárga rózsát vagy netán fehéret és akkor érted már, hogy a szellőző nyílás miért áll az Orion kar megfelelő szögében, és most felejtsd el, hogy a testvérbolygónk a Hajnalcsillag.
Pokol kemények a hajnalkövek, tudod, mikor ébreded a város kitörő zaját hajnal öt után, villamosok csengetik a széthullott újságok politikai zagyvaságát és a láncoknál csillagászok vizsgálják a sötét kor hajnalát, diszpergált hajnali ködben, sötétszürke, mert akkor még minden az akarta volt, hogy kérem, legyen új világ a fluktuációban. Két bozon, és két quark túl távol…
A stukkóra figyelj! Hagyd már a háromszöget! Az a timpanon. Itt vannak a padok, azon meg életek széle, mert a kezedbe hullott az élet elfogyott értelme, és ha látod szúk nadrágod éled a mát. Vagy tán ezt sem érted?
Fehér rózsát vettem, három szál vigasztalanságot, és fekete tüll szorította vágytalan álomba a vágott virágot.
Álnok volt a csend, végig futott hátamon a hideg színtelen lélek-lehelet, a vágyak vonzásából élő kimondhatatlan szikra-szó. Mondd hát! Ha hamuban és porban látsz újfent.
Gördülhetnek ránk pokol-kemény malomkövek.
"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.) Ámen."
Pokol-kemény malomkövek
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
