Megint gonosz...

Szerző: KödmadárDátum: 2014. június 27. 07:51

Műfaj: VersCimkék: gonosz, ördög, vers

Újabb tervet eszelve bosszúért kiált,
Nem néz régi szerelmet, emlék-romantikát.
Nevem gyalázva írt száz levelet,
Mocskával szennyez nyitott füleket.
Tehetsége tán erre éppen elég,
Mérget kever, és ontja szerteszét.
Száját kitátva kénes bűzt áraszt,
Bomlott agyával mindenkit fáraszt.
Nyelve hegyén egy rút kígyó sziszeg,
S hiába inted csöndre, nem érti meg.
Ontja magából a szennyet, s a mocskot,
Otthonául választotta lám, a tüzes Poklot.
Míg az élet elé dobta százszorszép csodáját,
Elkergetett barátokat, elűzte a párját.
Már bizony, csak ez élteti, tőrt szurkál és vagdos,
Gúny morzsákkal élcelődik, most is belém mardos.

Ha nem félnél a sötétben magadba nézhetnél!
Haza vár a többi ördög - lassan elmehetnél!