Még is mozog....
Dátum: 2014. augusztus 03. 13:27Műfaj: PrózaCimkék: gondolatok halmaza |  |
Ő az a lány a házból, ki elmondta hányszor, csak engem, csak engem szeret! Alig mertem nézni a képernyőre. Nem sikerült. Írhatom újra a programot, a kernelben lehet a baj, új rutinokat kell írni, kezdhetem újra.
Eppur si muove.
Nem tagadom Istent!
Alig mertem nézni a képernyőre. Sikerült! Bonyolult a kódrendszer, de most ott vagyok a szeren, végére jutottam. Itt van, előttem a teremtés mátrixa. Semmi mást nem kell beütni, csak a klasszikus paramétereket. Főhős karaktere, mellékszereplőkről a szócikkek, bizonytalansági faktor, alap sztori, quantum összefüggések. Nyugodt légy, a gép most is elvégez mindent, ha kell az egészet lüktető disztichonba szedi! Isten hatalma szedte kettes számrendszerbe, én csak olvashatóvá tettem. Na, mi van sértő? Nem emberi? Isten teremtette az életet! Nem, oh, nem matematikusok írtak rá programot. Hibátlanul működik. Működik! Kis játék lazán. Láthatatlanok az összefüggések.
Alig mertem nézni a képernyőre. Sikerült. Bonyolult a kódrendszer. Tudom jósolni a jövőt, látom a múltat, itt előttem a jelen. Kezemben az irányítás kulcsa, és beépítem az örök szeretetet az alap képletbe, a program magjába, beütöm a képletet, szinte ez már mágia.
Nini, a ház sarkánál ott a sarokban szürke az a rózsa, nem süt már a Nap teljes spektrumban? Hozzányúltam, Valamiért volt amit nem is láttam. Szétfutott szőtt hálóján ezer pók, viszketett bőröm mindenhol. Valami nincs rendben, az örök életre vágytam, időtlen szerelemre. Hálóban született arachnophobia volt az álmomban, az élet tán fekete özvegy?
Ő az a lány a házból, ki elmondta hányszor, csak engem, csak engem szeret!
Alig mertem nézni a képernyőre. Nem sikerült. Írhatom újra a programot, a kernelben lehet a baj, új rutinokat kell írni, kezdhetem újra. Én kezdem újra, de mi van, ha az Alkotó a látványt újjá rendezni? Most miért félek?
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
